Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1526 Vagyis kérdezem én, hogy amikor az oktatási bizottságban a szakma és az Akadémia érdekében lépnek fel ellenzéki képviselőtársaim, amikor azt mondják, hogy ennek az irányító testületnek a létrehozása a szakmai döntések megcsúfolása, akkor kivel szemben védik azt a javaslatot, amelyet a szakma képviselői, a rektorok, a főigazgatók, az Akkreditációs Bizottsá g, az FTT elfogadott. Amikor a foglalkoztatási bizottságban az oktatók érdekeit féltik, akkor mit tesznek azzal a ténnyel, hogy a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete nemcsak hogy támogatta, de mielőbbi bevezetését sürgette ennek a javaslatnak? Amikor az ifjúsági bizottságban a hallgatókat kívánják óvni az egyetemek, főiskolák autonómiájának megszűntétől, akkor mit tesznek azzal a ténnyel, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Doktoranduszok Országos Szövetsége is támogatja ezt a java slatot? Kérdezem, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim kit képviselnek akkor, amikor az autonómiát féltik, azoknak az autonómiáját féltik, akik egyébként ennek a javaslatnak a bevezetését kifejezetten sürgetik. Néhány szót a pénzről. A modern Montecucc oli a felsőoktatásban nyilván azt mondaná, hogy itt is csak három dologra van szükség, márpedig a pénz a legkevesebb, mint mondani szokás. Az egyik pont ezen a téren, hogy ha pénzt nem tudunk adni - minthogy a pénz a legkevesebb , hát adjunk több szabadsá got. A felsőoktatási törvényjavaslat ezt a követelményt kielégíti. Egy olyan speciális gazdálkodási státust hoz létre a felsőoktatási intézmények számára, amelyben a hallgatókat kedvezményesen lehet foglalkoztatni, amelyben más költségvetési intézményekkel szemben előirányzatokat lehet átcsoportosítani, amelyeket a pénzmaradványok elvonása nem érint, ahol vagyonnal lehet gazdálkodni, és ahol a saját tudományos eredményeik hasznából a felsőoktatási intézmények és azok létrehozói részesülhetnek. Másfelől azok a finanszírozási garanciák, amelyek a különféle felsőoktatási költségvetési támogatásokat a Statisztikai Hivatal által mért átlagbérhez kötik, ha meg nem is valósítják - hozzáteszem: szerencsére - azt a minden szféra által álmodott ideális helyzetet, amik or a költségvetési alkuktól függetleníteni lehet az adott szféra állami támogatását - azért mondom, hogy szerencsére, mert hiszen minden szférának van ilyen igénye, és amennyiben ezt mindig kielégítenők, akkor eleve föl kéne osztani százalékokra az éves kö ltségvetést, nem kellene mást tenni, mint minden évben beszorozni a bevételekkel ezeket a százalékokat, és akkor a költségvetés készítése felesleges is volna; azt gondolom tehát, hogy nem lehet megtakarítani a költségvetési vitát és a költségvetési alkukat , de lehet valamelyes kiszámíthatóságot és biztonságot vinni a rendszerbe , úgy gondolom, hogy ezek a finanszírozási garanciák, már természetesen ha az Országgyűlés hagyományos, jó szokásához híven az éves költségvetési törvényben nem függeszti fel őket, akkor valamelyes kiszámíthatóságot és biztonságot jelentenek az egyetemek és a főiskolák számára. Végezetül negyedikként itt van az elhíresült PPP, vagyis a magántőke bevonása az állami fejlesztésekbe, amitől tisztelt ellenzéki képviselőtársaim úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Nos, ez az elátkozott PPP teszi lehetővé azt, hogy a felsőoktatás európai szintű átalakításában a közeli jövőben 170 milliárd forintnyi beruházás induljon meg, és néhány éven belül fejeződjék be. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy ilyen mértékű fejlesztés a magyar felsőoktatásban talán még soha nem volt, mint amit ez vetít előre. Azok az érvek, amelyeket ezzel szemben felhoznak a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, önmagukban is ellentmondásosak: egyfelől azt mo ndják, hogy ez összehasonlíthatatlanul drágább, másfelől pedig, hogy ezeknek az erőltetése azt tanúsítja, hogy a jövőben sem kíván a kormány pénzt költeni a felsőoktatásra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem a költségvetés fogja kifizetni ezt az állítólag d rágább megoldást, akkor ugyan miért baj, hogy drágább? Ha meg baj, hogy drágább, akkor világos, hogy nem lehet azt mondani, hogy a felsőoktatásra a jövőben sem kíván több pénzt a költségvetés áldozni. (13.30) Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hog y a - maradjunk most már ennél a betűszónál - PPPkonstrukcióban megvalósuló beruházások valóban drágábbak, mint ha egy összegben meg
