Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1513 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (12.20) ELNÖK (Harrach Péter) : A bizottság kisebbségi véleményét Pósán László képviselő úr ismerteti. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ , az oktatási és tudományos b izottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvényjavaslat a hazai felsőoktatás hagyományától egy gyökeresen eltérő új irányítási rendszert vezetne be, megszüntetve ezzel az intézményi autonómiát, és egy gyenge legitimitáss al rendelkező, senkinek felelősséggel nem tartozó irányító testületet állítana az intézmények élésre. Gyakorlatilag ez az irányító testület nem demokratikusan választódna meg. Ez ellenkezik mind az európai egyetemek Magna Chartájával, de magával a törvényj avaslatnak, a törvénytervezetnek is az 1. § (3) bekezdésével. Az autonómia lényege ugyanis az, hogy a felsőoktatási intézmények polgárai maguk dönthessenek közösségüket érintő, fontos kérdésekről. Idézném a Magyar Tudományos Akadémia vélekedését: az autonó mia, az intézményi irányítás területén megfogalmazott javaslatok komoly aggodalmat keltenek, és semmiképpen nem fogadhatók el ebben a formában. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nagyon komoly belső centralizációt valósítana meg az intézmények életében, a mag asabb vezetőket, akár a dékánokat is, akiket eddig választottak, most a rektor nevezné ki. A miniszter úr arról beszélt, hogy profi menedzsment jönne létre. A törvénytervezetben megfogalmazott díjazá s, valamint az IThez kapcsolt felelősségi és jogosítványi körök között akkora a különbség, hogy komolyan és felelősséggel senki nem állíthatja, hogy ez valóban egy szakmailag felkészült menedzsment lesz. Sokkal inkább azt lehet vélelmezni, hogy Magyar Bál int középszerű holdudvara és pártkatonái juthatnak majd szerephez. Aggályos a többciklusú képzésre történő általános és egyszerre történő áttérés. Megszűnik az eddigi rendszer úgy, hogy bizonyítva lehetne látni az új rendszer működőképességét. Nem volt még kipróbálva, leszámítva egykét szakot. Ez a törvényjavaslat egy torzó, biankó felhatalmazás, az új képzési rendszernek ugyanis csupán az első, alapképzésre vonatkozó részei vannak kimunkálva, a mesterképzési szintről semmit nem tudunk. Idézném Kroó Norber tnek, az MTA főtitkárának az oktatási bizottság ülésén elmondott szavait: a második szint, a mesterképzés szabályozása, működése lényegében kidolgozatlan. Ez nem csupán a képzési szerkezetben okozhat zavarokat, hanem ronthatja a magyar felsőoktatási intézm ények versenyhelyzetét, azt a versenyhelyzetet, amelyről egyébként olyan sokat és szépet mondottak az előbb. Az alapképzés nem valódi gyakorlati ismeretekre fog felkészíteni. Szeretném csak példaként említeni a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osz tályának állásfoglalását, ami kifejezetten az agrárképzésre vonatkozóan teljesen más időkereteket tartana normálisnak ahhoz, hogy a gyakorlati képzésre felkészíthessen. A jelenlegi törvényi szabályozás tömegoktatást fog hozni, nagy létszámú hallgatóknak el őadásokat fog jelenteni, és nem gyakorlati képzésre való felkészítést, amiről egyébként Magyar Bálint szintén oly sokat szeret beszélni. A Magyar Tudományos Akadémia álláspontját is idézném: nem indokolt a kapkodás, az elsietett törvényalkotás. A felsőokta tás strukturális átalakulásának konszenzusos, évtizedes távlatban is érvényes formában kell megtörténnie. Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlésben eddig akárhányszor napirendre került a felsőoktatás ügye, nyugodtan mondhatjuk, hogy az a parlamenti pártok túl nyomó többségének konszenzuális álláspontjával, 809095 százalékos szavazati aránnyal került elfogadásra. Úgy tűnik, ez lesz az első olyan törvénytervezet, amikor csak és kizárólag a kormánypártok akarják ráerőltetni akaratukat mind a politikai patkó mási k oldalán ülőkre, mind pedig - és ez a sokkal aggasztóbb - a társadalomra, a szakmára, a felsőoktatási intézményekre. Komoly aggodalmat vált ki a finanszírozás kérdése is. A törvénytervezet az államilag finanszírozott képzési keretszámok folyamatos csökken tésének a lehetőségét teremti meg, azaz
