Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
1514 gyakorlatilag a felsőoktatás leépítésének finanszírozási rendszerét vezeti be. A belépők aránya nem lehet magasabb, mint a 2005ben rögzített számok, úgy, hogy azt se felejtsük el, hogy 2003hoz viszonyítva az idén m ár 20 százalékkal kevesebb volt az egyetemeken a beiskolázási férőhely. Változatlan keretszámok mellett is számításaink szerint 1525 százalékos forráskivonás várható, és ha az oktatói óraszámok drasztikus megemelhetőségének a lehetőség vesszük - 70 százal ékkal, csak úgy idézném , az bizony megint csak nagyon komoly létszámleépítési szándékot tükröz. Mindarról nem is beszélve, hogy a mesterképzésre történő 35 százalékos korlátozás gyakorlatilag a kimenetel szempontjából nagyon sok hallgatót tandíj fizetés ére fogja kényszeríteni. Magyar Bálint többször elmondta, hogy ő híve a tandíjnak. Az új felsőoktatási törvényben ezen rögeszméjét, úgy látszik, meg is kívánja valósítani. Idézném még zárásként Kroó Norbert főtitkár szavait: az új felsőoktatási törvénynek csak akkor van értelme, ha az együtt jár a felsőoktatás konszolidációjával, mert egyébként az intézmények még inkább rákényszerülnek a képzési színvonalat csökkentő, a kutatást ellehetetlenítő működési kompromisszumokra. (Az elnök a csengő megkocogtatásáva l jelzi az időkeret leteltét.) Tisztelt Ház! A felsőoktatás rendszeréből ma a Rektori Konferencia levele szerint mintegy 25 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy az adósságállomány ne növekedjék. Hát így állunk az Úr színe előtt, tisztelt Ház. (Taps az elle nzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kóródi Máriának, a költségvetési bizottság előadójának adom meg a szót. DR. KÓRÓDI MÁRIA , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszte r Úr! A költségvetési bizottságban a tegnapi nap folyamán közel sem folyt olyan hosszú és tartalmas vita, mint ahogy hallottuk az oktatási bizottságban. Ennek az oka talán a nem jól megválasztott bizottsági időpont volt, hiszen a tegnap délelőtt folyamán t öbb frakcióülés találkozott a költségvetési bizottság időpontjával is, és így a csekély ellenzéki részvétel miatt nem tudtunk nagyobb tartalmi vitába keveredni. A költségvetési bizottsági ülésen a többségi vélemény támogató volt, 15 támogató és 3 tartózkod ó szavazat mellett általános vitára a javaslatot a költségvetési bizottság többsége alkalmasnak ítélte meg. Megállapítottuk, hogy hosszú szakmai és társadalmi vita előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a parlament elé kerülését, hiszen több mint két és fél éve folyik a szakmai vita és a körülötte zajló társadalmi vita is, amelyről rendkívül sokféle módon értesülhettünk. Megállapítottuk, hogy ennek az időszaknak a munkája termékét, amit most törvényjavaslat formájában kézhez kaptunk, céljaiban a költségvetés i bizottság többsége támogatandónak és támogathatónak ítélte meg. A bizottság főként két elemére koncentrált a felsőoktatási törvénynek. Ebből az egyik, amit rendkívül üdvözlendőnek tartunk és nagyon áttekintendőnek, ez a felsőoktatásból a munkaerőpiacra k ikerülők számának a munkaerőpiaci igényekkel való összhangba hozatala, hiszen ez egy rendkívül fontos oktatási és gazdaságpolitikai szempont is, amiben a paradigmaváltás szükségességét, azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk. A másik kérdés, amire a költségve tési bizottság feladatából adódóan is koncentrál, természetesen a finanszírozási kérdés, amellyel kapcsolatosan természetesen nagyon sok vitára számítunk az elkövetkezendő parlamenti vita során is. Mi mégis úgy ítéljük meg - legalábbis a bizottság többsége , hogy azok az elképzelések, az a gazdasági autonómia és finanszírozási biztonság, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, a következő időszakban sokkal jobban szolgálják a felsőoktatás érdekeit, mint ahogy az az eddigiekben történt, hiszen az eddigiekben a normatíva csökkenése vagy a normatívából csökkenő támogatási lehetőségek természetesen sokkal nehezebb helyzetet eredményeztek, mint egy kiszámítható, biztonságosan finanszírozott helyzet.
