Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1341 alkalmával azért a jogalkotó igyekszik az elmúlt időszakban felgyülemlett tapasztalatokat, az élet által kikényszerített módosításokat is eszközölni. (16.20) Még egy negyedik csopor tot szeretnék érinteni; azért időközben az Európai Unió tagjai lettünk és maga a törvénymódosítás is bizonyos uniós - ha nem is teljesen jogharmonizációs, de nevezhetjük úgy is - kiigazításokat is tartalmaz. Ahogy elhangzott, az Alkotmánybíróság múlt év áp rilisában az előző módosítással kapcsolatosan kimondott egy mulasztásos alkotmánysértést, mely szerint a törvényhozó, amikor a módosítást végezte, nem biztosított megfelelő jogállami garanciákat ahhoz, hogy a döntéselőkészítő a belső használatú adatokkal kapcsolatban csak az alkotmányos mértékben elfogadható mértékig korlátozza az adatok megismerhetőségét. Maga az alkotmánybírósági döntés alapállásban nem tekintette alkotmányellenesnek a döntéselőkészítés, a belső használatú adatok automatikus, külön minő sítési eljárás nélküli nyilvánosságkorlátozását, ugyanakkor megállapította, hogy biztosítani kell ezen adatok esetében is a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget, melynek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is. Az előttünk fekvő javaslat ezért meghatározza, hogy mely közérdekű adatok eshetnek a nyilvánosság korlátozása alá, és a keletkezésüktől számított tíz évig ad lehetőséget megismerhetőségük korlátozására. A szerv vezetője a tízéves védelmi idő lejárta előtt is feloldhatja ezt a korlátozást, és ezt jogszabályalkotás formájában teheti meg. Első olvasatra az emberben fölmerülhet az, hogy egy törvény belső tartalmát megváltoztat hatja egy jogszabály - általában törvényt csak törvénnyel lehet módosítani, illetve jogszabály nem lehet törvénnyel ellentétes , de miután itt enyhítő jellegű szabályozásról volt szó, életszerűnek tűnik az, hogy sokkal rugalmasabban kezelheti egy jogszabá ly, mint egy törvény ezeket az időkorlátokat. A javaslat megteremti a lehetőségét annak, hogy igénylőként bárki kérhesse ezen közérdekű adatokat, és az adatszolgáltatás teljesítésének megtagadására pedig csak törvényben meghatározott esetekben van lehetősé g. Ennek során nyílt lehetőség az adatkérő azonosítására, adatainak rögzítésére, kizárólag célhoz kötötten és csak a szükséges mértékig, majd az adatszolgáltatás után ezt törölni kell. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha bizonyos költség az adatok megis merhetősége kapcsán fölmerül, akkor ezt nyilvánvalóan ki lehet számlázni. Magyarul, ehhez kapcsolódóan keletkezhetnek átmenetileg személyes adatok, illetve rögzítésre kerülhetnek személyes adatok, de miután ez megtörtént, az adatszolgáltatónak törölnie kel l. A javaslat azt is pontosítja, hogy amennyiben a kért adat meg nem ismerhető adatokat, részeket is tartalmaz, akkor ezeket anonimizálni kell, és így kell teljesíteni a kérést. Magyarán, nem lehet a teljes adatkör kiadását megtagadni arra hivatkozással, h ogy abban meg nem ismerhető részek is vannak. A fenti tartalmi pontosítások már megalapozzák azt, hogy a törvényben a megtagadás esetére fennálló bírósági jogorvoslat a tartalmi szempontok vizsgálata mentén is megtörténhessen. A személyes adatok külföldre továbbításának hatályos szabályai jelenleg nincsenek összhangban az Unió előírásaival. A személyes adatok külföldre történő továbbítására vonatkozó szabályok kibővítésével a javaslat rugalmas, a közösségi jog szabályainak is megfelelő, ugyanakkor a személy es adatok védelméhez való jog érvényesülését is biztosító szabályozást tartalmaz. A korábbinál jóval részletesebb és pontosabb szabályokat fogalmaz meg a harmadik országba történő adattovábbítás garanciáiról; lényegében arról, hogy az adatszolgáltatás miko r teljesíthető, és mikor kell azt megtagadni. Az Unió felé ezt meg kell könnyíteni, harmadik országok esetében pedig garanciákat kell teremteni, hisz a nemzetközi jogsegély kapcsán vannak olyan országok, melyek a megfelelő adatvédelmet nem garantálják, így a kérésüket meg kell tagadni, mivel az a hatályos nemzetközi egyezmények értelmében adatvédelmi szempontból nem teljesíthető.
