Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN, a környezetvédelmi bizottság előadója:
134 távhőszolgáltatásról szóló eddigi törvénynek az volt, hogy a fogyasztóvédelem alapvetően ellentmondásos volt, hiszen az egyes fogyasztó érd ekeit az képviselte, aki az árat és a szolgáltatást determinálta. Vagyis a mindenkori önkormányzat testülete határozta meg a fűtési díjat, ugyanakkor az érdekképviseletet pedig az önkormányzat jegyzője látta el, és ebből egyértelműen kiolvasható és érzékel hető, hogy az nem egy túlzott, érzékeny érdekképviselet volt, hiszen nehéz volt elválasztani azt, hogy kinek az érdekét képviselje az ármegállapításnál, valamint a jogos fogyasztói kifogásoknál. A törvény ebben jelentős változtatást kíván végrehajtani, ami t fontosnak tartunk, és ezt megerősítette a bizottság is. Hasonlóképpen minőségi változást eredményez a jövőt illetően a felhasználó és a díjfizető szétválasztása. Tehát megszűnik a “kollektív büntetés”, ezentúl az egyes fogyasztóra lehet hárítani a kötele zettséget, amit elmulasztott, és ezáltal jelzáloggal terhelhető a szolgáltató részéről. Ez azt jelenti, hogy egyes fogyasztó miatt nem kell egy egész lépcsőházat lezárni, és a többieket büntetni. Úgy ítéljük meg, hogy ahhoz, hogy ebben érdemi előrelépés tö rténjen a távfűtésben, feltétlenül szükség van az energiatakarékosság állam által biztosított feltételeinek is a megteremtésére. Úgy ítéli meg a gazdasági bizottság, hogy jó időben jó törvénytervezet kerül a parlament elé, éppen ezért a gazdasági bizottság egyhangúlag alkalmasnak tartotta általános vitára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Devánszkiné Molnár Katalinnak, a környezetvédelmi bizottság előadójá nak, ötperces időkeretben. Parancsoljon! DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN , a környezetvédelmi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság is még a múlt év végén, december 1jén tárgyalta ezt a nagyon fonto s törvényjavaslatot, amely valóban 645 ezer távfűtött lakásban élő számára jelent alapvető változást és reményeink szerint javulást. Ezt az előterjesztést a bizottság 11 igen és 8 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak. Ez azt is jelenti , hogy igazából a bizottság egésze üdvözölte az előrelépést. Egy nagyon jól követhető, figyelemreméltóan gondos prezentációval segítették a munkánkat a bizottság ülésén, és jól érzékeltették a megfelelő szabályozás jelentőségét és azokat a problémákat, ame lyek törvényhozási, jogszabályalkotási feladatot jelentettek, illetve jelentenek. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire sokba kerül - ha műszakilag egyáltalán lehetséges, bár a társasházi törvény által már erre módot kaptunk - egyegy épület leválasztása a tá vfűtési rendszerről, és mivel mindannyian rendszeresen találkozunk a távfűtött lakásban élők panaszaival, így egyetértettünk az előterjesztővel abban, hogy a monopolhelyzetben lévő szolgáltató esetében a fogyasztókat fokozottan kell védenünk, és ezt a véde lmet meg kell oldani szervezetileg is. Ezért helyeseltük, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez, illetve annak megyei szerveihez helyeznénk át a felhasználói panaszok kivizsgálását, illetve az ezzel kapcsolatos hatásköröket. Nagyon helyeseltük a bizott ságban, hogy a törvényjavaslat pontosítani kívánja a mért felhasználó és a szolgáltatást igénybe vevő díjfizető fogalmát, jogállását, jogait és kötelezettségeit. Ez eddig sok gondot jelentett, reméljük, hogy a jövőben ez már kevesebb bajjal, panasszal jár. A korábbi, '98 és 2003 közötti átalánydíjas elszámolás fokozatos megszüntetése nagyon jó lépés volt a valós távhődíjfizetés irányába, de az igazi eredmény most valósul meg, amikor ezt az átalánydíjas rendszert egyszer és mindenkorra kivesszük a törvényjav aslatból, és követelményként fogalmazzuk meg a pontos és hiteles épületenkénti mérést. Örülünk annak, hogy a szolgáltató költségén felhasználói hőközpontot kell ott létesíteni, ahol ez másképp nem oldható meg. Csak remélni tudjuk, hogy ezt forráshiány nem fogja megakadályozni, sem az önkormányzati, sem a más tulajdonban lévő távhőszolgáltatók esetében.
