Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1327 szabályozás egy működő kereskedési formát szabályoz, és a jogi háttér biztosításával a fogyasztók védelmét szolgálja. Mindezek alapján a szocialista képviselő csoport általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja a törvény elfogadását. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig felszólalásra következik tízperces időkeretben Herényi Károly, a Demokrata F órum képviselője. (A Fidesz soraiból: Halljuk, halljuk!) HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt sok dicsérő szó hangzott el erről a törvényről, és az eddig megszólaló pártok támogatásukról b iztosították ezt a javaslatot. A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ebben a formában ezt a törvénymódosító javaslatot. Egyetlenegy olyan dolog van, amivel egyetértünk, ez a cél, azzal mindenképpen egyet kell érteni, de a megvalósítás technikája számunkra ebben a formában nem elfogadható. Két baj van ezzel a törvénnyel. Az egyik az, hogy a cél elérését nem ez a mód szolgálta volna, hanem véleményünk szerint egy külön törvény helyett sokkal jobb lett volna, ha minden törvényben egy módosító indítványt alkal mazunk és módosítjuk a törvényt, könnyebb eligazodást lehetővé téve az ügyfelek számára a pénz- és tőkepiaci, illetve a biztosítási törvényekben kellene rögzíteni a távközlő eszközök használatának speciális szabályait. De ha már ezt az utat választotta a k ormány, hogy egy külön törvényben próbálja szabályozni… - ugyanis ez a tervezet viszonylag rövid és érdektelennek tűnő címe ellenére egy nagyon lényeges dologról szól, az internet és a mobiltelefonok világában ugyanis kiemel egy, a megkötéshez alkalmazott eszköz szerint elkülöníthető szerződéscsoportot a többi közül. (15.10) Ezt úgy szabályozza, hogy az alkalmazott eszközökből származó kockázati többletet nemhogy csökkentené, hanem elsősorban az ügyfél rovására növeli. Tehát nem ezt az utat választottuk vol na, de ha már ezt az utat választotta az előterjesztő, akkor ezt alaposabban kidolgozva kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni. A teljesség igénye nélkül sorolnám azokat a kifogásokat, amelyeket találtunk ebben a törvénytervezetben. Mindjárt az 1. § (2) bekezdése, az alap és az egyes üzleti szerződések különválasztása, és a hatálynak csak az alapra vonatkoztatása hiba, az egész rendelkezést tartalmilag semmissé teszi; tipikus példája a becsapásra alapuló üzleteket kötőknek ideális terepet kialakító j oghézag gyártásának. Jogtechnikailag is abszurd az alapmegállapodás és az eseti megállapodások szétválasztása. Az 1. § (3) bekezdése, a szerződést jellemző “alakiság” szó használata rosszul orientál, mert egy formai követelmény betartását hangsúlyozza a ta rtalmiak helyett. A 2. §, az értelmező paragrafus a mi véleményünk szerint elhibázott, mert pont az értelmezést igénylő fogalmakat hagyja ki; például azt, hogy az alapmegállapodás és az arra alapuló eseti ügyletek hogyan viszonyulnak egymáshoz, az eseti me gállapodás definiálása, azaz hogy mitől eseti és mitől nem, az hiányzik, pedig enélkül nem lehet megállapítani, hogy a törvény pontosan mely szerződésekre vonatkozik és melyekre nem. Az alapmegállapodás tartalmi meghatározása is meglehetősen laza. Legalább azt fel kellett volna sorolni, hogy melyek azok a lényeges feltételek, amelyektől a megállapodás e törvény hatálya alá fog tartozni. Felesleges a fogyasztó fogalmát definiálni, ami egyébként a pénzügyi biztosítási szakterületre nem jellemző elnevezés, itt inkább az ügyfél szokásos. Az értelmezés kiterjesztése a potenciális ügyfelekre, azaz a felhívással megkeresett vagy a honlapra rátévedő személyekre, a definíciót parttalanná, azaz ilyen formában és tartalommal feleslegessé teszi.
