Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
10 önmagával foglalkozó politikai pártokat és politikai elitet láttam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne beszélj így!) Legalább két választás Magyarországa volt 2004; két választás, a mely látszólag másról, lényege szerint talán nagyon hasonlóról szólt. Az európai uniós parlamenti választásokon a magyar kormány nagyon világos figyelmeztetést kapott. Azt üzenték a választók a magyar kormánynak, hogy mást szeretnének, másképp szeretnék. ( 11.10) A magyar kormány és a kormány mögött álló pártok értették ezt az üzenetet. Értették, és ennek érdekében változtak - változtak és változtattak. Volt hozzá merszük, volt hozzá bátorságuk, és ahogy az elmúlt heteket, hónapokat látom, volt hozzá támogat ottságuk is. 2004 októberének elején új kormány alakult Magyarországon; új kormány, amely egy hazafias kormány. Új kormány, amely a bátorság kormánya. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Szégyen!) Új kormány, amely azt mon dta, hogy van képessége új lendületet adni Magyarországnak. Új lendületet egy igazságosabb ország érdekében, ahol könnyebbek a hétköznapok, ahol erősödik a köztársaság, és emelkedik a nemzet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Ez az igazságosság az, am ely a politikánknak a továbbiakban is elsősorban a vezérlő eszméje és eszménye lesz: hogy több felelősséget vállaljanak azok, akiknek több jutott, és több lehetőséget kapjanak azok, akiknek kevesebb; hogy így kapaszkodik össze a nemzet; hogy a nemzet törté nelmi, kulturális és szociális közösség; hogy a nemzet nemcsak múltjában, hanem a helyenként gyötrelmet, helyenként lehetőséget, és nagyon bízom benne, egyre inkább reményeket nyújtó jelenében is él, és mindezt olyan módon, hogy jövőjét ne felélje, hanem g yarapítsa, hogy könnyebb legyen, ne csak szép legyen magyarnak lenni; hogy gyermekeinknek amit itt hagyunk majd, az az ország egy teljesebb életet adó, több melegséget adó, otthonos Magyarország legyen. Volt egy másik választás Magyarországon, 2004 decembe rében. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Népszavazás!) Ez a választás is jövőről és múltról szólt, arról, hogy milyen Magyarországot képzelünk. Azt gondolom, hogy ez esetben is bölcsek, okosak és megfontoltak voltak a magyar polgárok. Azt mondták, hogy ne m visszafelé, hanem előre. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.) Azt mondták: nem akarunk és nem leszünk hajlandók támogatni olyan politikát, amely nem gyermekeink jövőjéről, hanem nagyapáink sérelméről szól. Azt mondták: nem keverjük össze a hazafiságot a nacionalizmussal. Azt mondták, hogy tudják, Magyarország jövője a közös Európában, nem pedig a bezárkózó Kárpátmedencében van. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Hálás vagyok Magyarország lakóinak, hogy akkor, amikor a politika eltévedni kíván a hét köznapok verekedős ingoványában, akkor bölcsebben és okosabban mutat utat, mint a magyar politikusok túlnyomó többsége. Magyarország érettebb, mint amit politikusai gondolnak róla. Magyarország ezért szerencsés. 2004 decembere szólt másról is, szólt Magyar országon túl persze egész Európáról. Szólt arról, hogyan képzeli el magát Európa. Szólt arról, hogy mi az önmagára vonatkozó jövőképe, hol látja Európa határait, miben látja közös európaiságunk tartalmát. Múlt hét végén hosszúhosszú vitákban adott ezekre a kérdésekre választ Brüsszelben az Európai Tanács. Nem tudom, hogy korábban mennyi szenvedély jellemezte ezeket a vitákat, nem voltam korábban ott. De most azt láttam, hogy a diplomáciai szokásokat felülíró módon, az egyszerű és lapos igazságokat félretév e, Európa vezetői szenvedélyes, érzelmes, gyötrelmes vitát folytattak arról, hogyan is rendezzük be majd Európát. Ez a vita alapvetően arról szólt, hogy kik legyenek még a bővülő Európa tagjai. Ebben a vitában voltak olyan elemek, amelyek, hála istennek, a zt bizonyították, hogy van például egyetértés a magyar parlament két fele között, a nagyobb és kisebb pártok között; nem volt közöttünk vita például abban, hogy mit gondoljunk Horvátország csatlakozásáról. Nagyon jó találni olyan momentumokat ebben a
