Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1754 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már órák hossza óta várom, hogy az önök soraiból azok is szót kapjanak, akik ebben az országban a jólétükről ismert térségekből lettek delegálva. Nagy örömmel végighallgattam v olna a véleményét Miskolc, Ózd, Komló, Oroszlány, a bányavidéket képviselő képviselőtársaiknak, de úgy látszik, ők vagy nem tudtak eljönni, vagy nem nagyon tudtak az otthoni viszonyok és a ma itt szóba jöttek között különbséget tenni. Majd' azt találtam mo ndani, hogy könnyű itt beszélni. Nem könnyű itt beszélni, mert önöknek is nehéz megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és nekünk is nagyon nehéz elfogadtatni azt, hogy nem mindig az éppen aktuális statisztikai grafikon a mérvadó. A mérvadó az, hogy hányan á llnak sorba szociális segélyért az önkormányzatoknál. A mérvadó az, hogy hányan állnak sorba a beköszönő hideg miatt ruhacsomagokért. 2004 Magyarországán a sok évtizede nem ismert nyomor legelemibb, legbrutálisabb jelei ütik fel a fejüket. S ezért önök a f elelősek. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Garai István képviselő úrnak, MSZP. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó képviselő úr hozzászólásá hoz annyiban szeretnék csatlakozni, hogy '94 és '98 között én is képviselő voltam, és átéltem a Bokroscsomag nehézségeit - mármint politikai értelemben mondom. Ugyanakkor, hogy mennyire magasan húzta meg a határt annak idején a jogalkotó: pedagógusfizetés sel feleségem és jómagam mint országgyűlési képviselő, még nem estünk ki egy gyerekkel a támogatási rendszerből. (Lengyel Zoltán: Ne mondd már!) Tehát azt mondom, ha egy ilyen család még benne maradt a támogatási rendszerben, akkor nem lehet mondani, hogy a szegényektől bármit is elvett volna az a jogszabály. (Balla György: Ez nem igaz! - Lengyel Zoltán: Ez ki van zárva!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Wiener Györ gy képviselő úrnak, MSZP. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Fónagy úr kifejtette, hogy 2004re alakult ki Magyarországon a nyomor. Véleményem szerint ez a statisztikai adatok teljes nem ismeretéről ta núskodó megállapítás, hiszen az 1990es évek első felében Magyarországon - mint erre egyébként ellenzéki képviselőtársaim is utaltak - másfél millió munkahely szűnt meg. Ennek volt döntő szerepe abban, hogy valóban Bogár László egykori képviselő, illetve p olitikai államtitkár megnevezése szerint egy úgynevezett egyötödnyi roncstársadalom jött létre. A Medgyessykormánynak az az alapvető feladata volt, hogy ezen valamit enyhítsen. A Gyurcsánykormánynak az az alapvető feladata, hogy az igazságosabb Magyarors zág érdekében megtegye a megfelelő lépéseket. Önök statisztikai tényeket próbálnak mondani, de nem igazán alaposan mutatják be ezeket, nem igazán megfelelően elemzik. Mindössze két adatpárt mondanék: 2000ben 5,2 százalék volt a gazdasági növekedés és a re álbérek 1,5 százalékkal nőttek, 2003ban a gazdasági növekedés a világgazdasági dekonjunktúra miatt 2,9 százalék volt, és a reálbérek 9,2 százalékkal nőttek. A Medgyessykormányt nem azért bírálta a külföld, és nem azért bírálta a hazai közgazdásztársadal om, mert nem teljesítette az ígéreteit. Minden kritikát azért kapott meg, mert az ígéreteit - egyedülállóan az eddigi kormányok közül - teljesítette, ha nem is valamennyit, de ezeknek a jórészét. Önök teljes mértékben leértékelik az 50 százalékos közalkalm azotti béremelést. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ilyenre a XIX. században egyetlenegy alkalommal került sor. Önök teljes
