Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
899 kormány megvalósul, az a félő, hogy csak rászorultak lesznek Magyarországon. Csak rászorultak, és nem lesz kitő l nagyobb felelősséget és nagyobb áldozatvállalást kérni majd. Engedjék meg nekem, hogy - átolvasva a kormányprogramot - csak a kormányprogramból kivett szavak alapján elmondjam, ki a Gyurcsánykormány ideálja, kikre figyel majd a Gyurcsánykormány. Íme: e gy szabad, bátor, lendületes, de rászorult, kiszolgáltatott, leszakadt, hátrányos helyzetű, nélkülöző, kirekesztett, de stabil és nagy jólétben élő állampolgár. (Derültség és taps az ellenzéki oldalon.) No, ez a Gyurcsányprogram ideálja. Tisztelt Országgy űlés! Mi, polgári értéket valló emberek (Zaj a kormánypárti oldalon. - Font Sándor: Ti nem, azt tudjuk!) egy olyan polgárt kerestünk ebben a kormányprogramban, aki építkező, tanulni, dolgozni és boldogulni akar, aki családot akar teremteni, otthont akar te remteni magának és a családjának, és képes önmagát megvalósítani. De mivel ezt nem találtuk, ezért a programjukat támogatni nem tudjuk. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Magyar Bálint miniszter úrnak, és egyben kérem kép viselőtársaimat, hogy a “kétperces” gomb megnyomásával jelezzék felszólalási szándékukat. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány órával ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökjelölt úr beszédében a hazai roma kisebbség nyelvén szólt néhány mondatot a magyar parlamenthez. Akkor jobboldalról egy olyan bekiabálás hangzott el, hogy “ez a magyar parlament”. Én már jó néhány éve ülök ebben a parlamentben, néhány ciklust végigéltem itt, ezért nyugodtan mondhatom, nem tudott magyar képviselő úgy megszólalni ebben a parlamentben horvátul, németül és ezúttal roma nyelven, hogy ilyen megjegyzés ne hangzott volna el a Házban. Nem tudom, hogy azok a képviselő urak, akik ilyen közbeszólásokat tesznek, tisztában vannake azzal, hogy ezeknek a mondatoknak az ikerpárja valószínűleg elhangzik Szlovákiában, Romániában és Szerbiában is azokban a parlamentekben, ahol éppen egy magyar képviselő, mondjuk, magyarul kíván megszólalni. Amikor toleranciáról, empáti áról és megértésről beszélünk, akkor pont arról beszélünk, hogy talán jó példával kéne elöl járni. Nem olyan nagy fáradság még azoknak sem, akiknek nem tetszik az, ha nem magyarul szólalnak meg a magyar parlamentben, hanem a magyar nemzetiségek vagy etnika i kisebbségek nyelvén, hogy kibírják azt a néhány percet, amikor így szólnak, ha már a belső meggyőződésük nem diktálja azt, hogy örüljenek ennek. (Taps a kormánypárti oldalon. - Font Sándor: Ne keverjük össze a PRtevékenységet a parlamenttel!) (11.20) EL NÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérném szépen képviselő urat, hogy a párbeszédet, a közbekiabálásokat fejezze be, legyen szíves. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Font Sándor úré a szó. Elnök asszony, adjon s zót a képviselő úrnak, ha kiabálni akar, hadd hallják mások is! ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kérném szépen nagyobb figyelmüket, és ne éljenek a bekiabálás lehetőségével, a kétpercesgomb megnyomásával szíveskedjenek ezt jelezni. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Úgy van! Köszönöm szépen, elnök asszony. Ezzel át is térhetünk az oktatás feladatára, hiszen a használható tudásnak az egyik eleme az, hogy talán országgyűlési képviselők is meg tudják tanulni előbbutó bb, hogy ha szólni kívánnak, akkor nem kiabálnak, hanem gombot nyomnak előtte
