Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
848 Ezért azt gondolom, hogy egy olyan költségvetésnél, amikor szigorú költségvetési politikát akarunk végrehajtani azért, hogy az államháztartás hiá nya lépésről lépésre csökkenjen, nem lehet a közös adóforintjainkat olyan lakáshitelekhez adni, amikor ez már második, harmadik lakás, és ezeket később bérbe adják, tehát haszonszerzés céljából építenek lakásokat. Én azt elfogadom, mert azt szeretnénk, az a célunk, a szocialistaszabad demokrata kormánynak is az a célja, hogy az öngondoskodás erősödjön, de ne a közös adóforintjainkból. Ez, amit mi nem támogatunk. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. Hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Négy olyan elutasított módosító javaslatomat szembesítem a 2 003. évi költségvetés végrehajtásának tényadataival, amely javaslatok ma is időszerűek, és akár a holnapi programvitában, akár a költségvetési vitában sajnos újra hasznosíthatóak lesznek. A 2003. évi költségvetés tervezetének első olvasatánál az é rdekeltek és az érdekvédelmi szervezetek is azonnal jelezték, hogy ennek a költségvetésnek a nagy vesztesei a sérült emberek lesznek. Sejtették, tudták a bajt a kormánypárti képviselők is, csalódás volt a hangjukban, amikor e témakörről beszéltek, és becsü ltem azt is, megvallom őszintén, hogy óvatosan, visszafogottan fogalmaztak. Jól emlékszem Vojnik Mária képviselő asszony szavaira, aki nagyon visszafogottan és nagy empátiakészséggel fogalmazta meg, hogy megpróbáljuk majd módosító javaslatokkal segíteni a sérült emberek helyzetét. Köztudomású volt már akkor is, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény előírja, hogy a középületek, a közfeladatokat szolgáló intézmények és a tömegközlekedés járművei tíz éven belül a mozgássérültek számára legyenek elérhetőek és használhatóak. A 2003. évi költségvetési tervezet miatt többször idézték azokat a számításokat, hogy hány évtized kell ahhoz, hogy elérjük az 1998ban kitűzött célokat. Nemcsak az érintettek, családjuk, de mi nden jó érzésű ember joggal elégedetlen az akadálymentesítés meglehetősen lassú megvalósulásával. Sajnos, 2003ban a tömegközlekedés területén alig több mint harmadannyi összeget szánt akadálymentesítésre a kormányzat, mint amennyit a polgári kormány ilyen célra 2002re megszavazott. Míg például 2002ben 284 millió forint jutott vasúti kocsik célorientált átalakítására, Volántársaságok akadálymentes fel- és lejutást biztosító autóbuszainak a beszerzésére, addig 2003ban csak 110 millió jutott ilyen célra. Az MDF számára is elfogadhatatlan volt a legelesettebb, leginkább kiszolgáltatott honfitársainkon történő takarékoskodás, ezért módosító javaslatokat nyújtottunk be annak érdekében, hogy a 2002. évi szinten maradjanak meg a közlekedés területén az akadálym entesítésre fordított kiadások. Indítványomat elutasították, és az akadálymentesítésre fordított kiadások egyharmadára történő csökkentését a zárszámadás adatai szerint következetesen végre is hajtották. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés ale lnöke foglalja el.) A fogyatékossággal élők lelki állapotának az egyensúlyában, helyzetük kismértékű javulásában nagy szerepet játszik a fogyatékossággal élők, a sérült emberek sportélete. Ezek az események nyilván nem vonzanak tömegeket, bevételekre sem l ehet számítani, és reálisan az sem várható el, hogy az anyagilag amúgy is nehéz helyzetben élő emberek helyzete javuljon, és ezek a hátrányos körülmények között élő emberek maguk tartsák fenn a sportlétesítményeket. Szükség van tehát mindenképpen az állami támogatásra. Sajnos, a kormányváltást követően a fogyatékosokkal foglalkozó politika negatív irányba változott, és a 2003. évi költségvetés előirányzata csökkenteni kívánta sportéletük támogatását. Módosító javaslatunk mérsékelni kívánta ezen a területen a visszalépést. A fogyatékossággal élőkkel
