Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
797 mondhatni, egyáltalán nem alapozta meg, és a konjunktúra kifulladása, amely 2002 végén már világosan látszott, különösen kétségbe vonhatóvá tette a költségvetés e redeti alapszámait. A második dologra megemlíteném, hogy a módosítások a tervezetthez képest felmerülő nagyobb kiadásokhoz kapcsolódtak. 2003 folyamán, emlékezzünk csak vissza, a módosított tételek közül a legjelentősebbek: a közszolgálati műsorszolgáltatá s támogatása, ez plusz 27 milliárd forintot jelentett; a tbalapok kiadásaihoz garancia és hozzájárulás, ez 36 milliárd forintot jelentett pluszban; a megnövekedett adósságszolgálat, hiszen a kamattérítés címszó alatt eredetileg betervezett 730 milliárd fo rintos tétel végül az év végéig 80 milliárddal megnőtt, nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Bank által követett kamatpolitikának betudhatóan; de a lakástámogatások 56 milliárd forinttal megnőtt terhe is a magasabb kamatszint mint magasabb kamattámogatási köt elezettség miatt alakult így. Aztán itt volt a gyes, az a plusz 31 milliárd forint, amit szintén a nem tervezhető, váratlan alkotmánybírósági döntés miatt a kismamapótlék ügyében kellett kifizetnie a kormánynak. Aztán végül a harmadik tényező, ami kétségte lenül szintén megállt, és amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a költségvetési törvény előkészítése 2002 nyarán, pár hónappal a kormány megalakulása után készült. Az Orbánkormány utolsó heteiben - már ügyvezető kormányként, emlékezzünk vissza - meg hozott döntései és a kormányváltást kísérő átadásátvétel meglehetősen homályban hagyta, hogy milyen állapotban adja át a leköszönő kormány a büdzsét. Májusban, amikor a volt kormány már nem saját szakállára hozta meg a döntéseit, igen aktív kormányzati mu nkát kezdett folytatni. A nem várt bukás híre tulajdonképpen hiperaktívvá tette a leköszönő kormányt, néhány hét leforgása alatt több tízmilliárdos kötelezettséget vállalt. Éppen akkor, amikorra megvilágosodott, hogy a gazdaság rosszabb állapotban van, min t azt bárki is gondolta, amikor kiderült, hogy az infláció újra növekedésnek indult, és már a Magyar Nemzeti Bank is kénytelen volt módosítani inflációs prognózisát, mondván, hogy a bérkiáramlás messze meghaladta várakozásait, nos, akkor vállalt újabb köte lezettségeket a leköszönő kormány. Távozásának tudatában, április utolsó napjaiban hozott döntést a Nemzeti Földalap kiárusításáról, miközben ötvenéves bérleti szerződésekkel betonozta be bérelt földjein a sajátos szempontok alapján kiválasztott új tulajdo nosok kezébe juttatott állami gazdaságokat. Döntött a diákhitel plafonjának 20 százalékos emeléséről, és az államilag finanszírozott hallgatói összlétszám növeléséről. Az ire a pontot a távozó kormány az utolsó ülésén tette fel, amikor pár nappal utódja m egalakulása előtt 14 milliárd forintos garanciát vállalt a közszolgálati tévé és rádió hitelfelvételeire. Azonban mindez csak záróaktusa volt annak a mintegy 40 milliárdos garanciadömpingnek, amelynek zömét a különféle sportlétesítmények építésére egy hétt el korábban adott kezességvállalás tette ki. Néhány, a kormányváltásig gondosan rejtegetett csontváz is előbukott a szekrényből. Kiderült, hogy a látványos fejlesztési koncepciókkal előálló Magyar Postának nemhogy nagyszabású tervei megvalósítására nincs p énze, hanem működőképessége fenntartásához is 25 milliárd forintnyi állami segítségre van szüksége. Hasonló időzített bombákkal működtek olyan állami cégek, mint a MÁV, a Malév, a Voláncsoport, miközben például a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő Nemzeti Autópálya Rt. anyagi helyzetéről még az Állami Számvevőszék sem kaphatott felvilágosítást. (16.10) Összességében tehát megállapítható, hogy a 2003. évi költségvetési törvény számszerű megalapozottsága igen gyenge volt, és az időközben tett módosítá sok nem sokat javíthattak a helyzeten, az általam vélelmezett vagy felsorolt három ok miatt különösképpen nem. A központi költségvetés bevételei így aztán 133 milliárd forinttal, a kiadásai 297 milliárd forinttal haladták meg a törvényi, módosított előirán yzatot. Ezek együttes hatására a költségvetési hiány 163 milliárd forinttal magasabb az előirányzatnál - 732 milliárd forint az előirányzott 569 milliárd forinttal szemben, ami mintegy 29 százalékos túllépést tükröz. Az államháztartás hiánya 1095 milliárd forint lett, az eredetileg tervezett és a módosított előirányzat 832 milliárd forintos hiányával szemben, ami 263 milliárd forintos, 32 százalékos
