Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Távirati Iroda Rt. 2002. évi tevékenységéről szóló jelentés; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Távirati Iroda Rt. 2002. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről; a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság 2002. évi tevékenységéről szóló beszá... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KISS ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
776 közgyűlésén a közgyűlés része, a részvényesek, miegyébről vi tatkozzanak, mint a társaság eredményéről. Erről lehet vitatkozni, erről azt lehet mondani, hogy a társaságot jól vezetik, mert nyereséges, vagy rosszul vezetik, mert veszteséges, vagy veszteséges ugyan, de jól vezetik, és úgy látjuk, hogy a jövő évben már nyereséges lesz. Körülbelül ilyeneket lehet mondani. No, erről szól az az adófizetők pénze iránti hihetetlen mértékű aggodalom, amelyet ellenzéki képviselőtársaim részéről itt tapasztalhattunk, hogy tudniillik a Magyar Távirati Iroda a tavalyi évben 138 m illió forint veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Sok ez, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sok!) Sok. Én is azt mondom, hogy sok, 138 millió forint nagyon sok pénz. Ugyanakkor azonban - és ebben Pető Ivánnal vagyok kénytelen eg yetérteni - az ember részvénytársaságot rendszerint azért tart fenn, mert keresni akar rajta, rendszerint, de nem kizárólag. Előfordul, hogy részvénytársaságot azért tartanak fenn, mert bár veszteséges, még mindig így a legcélszerűbb és legésszerűbb ellátn i azt a tevékenységet, amelyet ebben a gazdálkodási formában választottak ellátni. Ebben az esetben előfordul bizony, hogy a részvénytársaságot a veszteségei ellenére fenntartják, és nem azt mérik, hogy vajon nyereségese vagy veszteséges, hanem azt mérik, hogy ahhoz a célhoz képest, amelynek érdekében fenntartom, elfogadható mértékűe a veszteség, indokolható mértékűe a veszteség e cél elérése érdekében vagy nem indokolható. A Magyar Országgyűlés a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaságot nem haszonszerzé s céljából tartja fenn, erre nézve lényegesen jövedelmezőbb vállalkozási formák is vannak, mondjuk, bankot is alapíthatnánk. Tudjuk Brechttől, hogy mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest, hát most, ha bankot alapítanánk, valószínűleg jobban járna a t isztelt Ház. A Távirati Irodát mint nemzeti hírügynökséget abból a célból tartjuk fenn, hogy ellássa hírekkel az országot, az ország hírközlő eszközeit, megtegye mindazt, amit egy nemzeti hírügynökségtől joggal vár el az ember. Ebben a helyzetben jogos kér dés, és ezt valóban lehet is vizsgálni, hogy 138 millió forint veszteség ezért a tevékenységért soke vagy kevés. Ugyanakkor azonban, ha csak ez volna a kérdés, ha csak az volna a kérdés, hogy túl sok pénz folyike el ennek a tevékenységnek a végzése érdek ében, akkor nem volnának indokolhatóak és nem volnának érthetőek azok a megjegyzések, amelyek a bizottsági ülésen is és itt is, tisztelt képviselőtársaim, oly messzire kalandoznak a jövedelmezőségtől, a nyereségességtől, a veszteségességtől, az adózás előt ti eredménytől és hasonló, részvénytársasági közgyűléseken szokásos fogalmaktól. Akkor nem volna például érthető, hogy miért firtatják egy 194547 között a Magyar Távirati Iroda által készített fényképeket felvonultató könyvről a tisztelt képviselőtársak a nnak politikai irányultságát, hiszen ennek a könyvnek világos módon semmilyen politikai irányultsága nincsen, 194547 között ilyen fényképek készültek a Magyar Távirati Irodában. Nem feltétlenül kell erre büszkének lenni, de történetesen ebben a korban ez így működött; '4756 között kicsit még úgyabbul működött - ha abból az időszakból készültek volna összeállítások, akkor valószínűleg még sokkal inkább felhorkantak volna a tisztelt képviselőtársaim. Azt meg végképp nem értem, amit Kiss Attila képviselő úr mondott, hogy nem voltak azok olyan vidám idők, mondta, különösen, ami utánuk következett. Ebben egyetértünk, de ha egy korszakot arról ítélünk meg, hogy mi az, ami utána következett, akkor Mátyás királyról sem kellene beszélnünk, hiszen utána nem sokkal a török hódoltság következett 150 évig. A szabadságharcról sem kellene beszélnünk, hiszen tudjuk, hogy utána Világos következett, majd a Haynau- és Bachkorszak következett, egészen a kiegyezésig, és 1956ról sem kellene beszélnünk, mert tudjuk, hogy utána sajnos a Kádárféle diktatúra következett. Úgyhogy, ha mindent aszerint ítélünk meg, hogy mennyire vidám dolgok következtek utána, akkor azt hiszem, tévútra kerülünk. Nem volna érthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért kell immár nemcsak a bizottsági ülésen, hanem a plenáris ülésen is azt firtatni, hogy ki mindenki járt vagy nem járt a Magyar Távirati Iroda elnökénél. (Moraj. - Közbeszólások.) Annál is kevésbé, hogy a Magyar Távirati Iroda elnöke világosan kijelentette a bizottság ülésén, ha nem is oly an módon, ahogy Balogh képviselő úr mondta,
