Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 27 (167. szám) - A Magyar Köztársaság és Szerbia és Montenegro között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Budapesten, 2003. október 21-én aláírt egyezmény megerősítéséről szóló orszá... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HÁRS GÁBOR, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KELEMEN ANDRÁS (független):
679 Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előttünk levő országgyűlési határozati javaslat a magyarországi szerb és a szerbmontenegrói magyar kisebbség jogainak v édelméről szóló egyezmény megerősítéséről szakmailag alapos munka. Ha a jugoszláv háború előtt kerül elénk, akkor a megegyezéses politika mesterművének is tarthatnánk. Azóta azonban céltudatos betelepítés révén a magyar településeket csordultig töltötte a szerb hatalom azokkal a szerbekkel, akik a szerb hatalmi politika elkeseredett, menekült áldozatai. A százezres lakosságú Szabadka most vált igazán Suboticává 50 ezer szerb betelepítettel. És a térségben fellángolt a magyarüldözés. Ezért már 2003 februárjá ban megkérdeztem a külügyminisztertől, hogy szándékozike fellépni a magyarverések ellen. Azt válaszolta, hogy épp a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezménytől várja ezek számának csökkenését. (17.30) Nem így történt. Predrag Markovics, szerbiai parlamenti el nök ez év július 9én elismerte - az okmány ottani megszavazása után tehát jóval , hogy ez év első öt hónapjában 294 - ahogy ő nevezte - nemzeti indíttatású kilengés történt. A rendőrség pedig vagy a támadások nemzetiségi indítta tását tagadta, vagy könnyű testi sértéssé minősítette át az eseteket, tettest pedig általában nem talált. De mi is várható olyan karhatalmi szervtől, amelynek például Csóka községbeli parancsnoka egyszerűen megpofozta hivatalában a padéi magyar polgármeste rt? Tudjuk azt is, hogy amikor azután a világ felfigyelt a kisebbségellenes támadásokra, akkor az lett a hivatalos szerb vélemény, hogy nem kellene súlyosbítani a helyzetet azzal, hogy nemzetközi síkra visszük. Tisztelt Ház! Az ember joggal vetheti fel a k érdést: de hát mi történt itt? Mi történt abban az országban, amely elszakadva a milosevicsi önkénytől, új nemzetiségi politikát kezdett, és autonómiát tervez a rigómezei, a koszovói szerbek számára, és ennek az új megközelítésnek az előremutató szelleme é rződik a most tárgyalandó egyezmény szövegében is? Mi történt tehát? Ugye, valamennyien emlékszünk, hogy a szerb fél részéről felvetett lehetőség a szerbiai magyarok magyar állampolgárságának elfogadására milyen riadt fanyalgást szült a Külügyminisztérium vezetésénél? Ugyanakkor a vízumadás megszorításai, a korábbi ígérgetések ellenére azt eredményezték, hogy a Krajinából betelepült szerbek és a magyarokkal együtt élő horvátok a vajdaságból horvát útlevéllel szabadon közlekednek a magyarszerb határon át, c sak a magyarok kapcsolattartása nehezedett meg anyaországukkal. Hogy értékelhető ez másképpen, mint hogy Magyarország levette kezét határon túli testvéreinkről? A magyar diplomácia súlyos mulasztásának ítélem, hogy beletörődött a milosevicsi nemzetiségi po litika, nevezzük úgy, “eredményeibe”, nem állt ki az elűzött szerbek visszatelepítéséért szülőföldjükre, nem reagált arra, amit a jelen egyezmény olyan egyértelműen fogalmaz meg 2. cikkelyének (5) bekezdésében: “A nemzeti kisebbségek által lakott területek en nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek megváltoztatják a lakosság összetételét.”. Megtörtént a célzatos betelepítés a magyarok lakta településekre, és ezek után megfogalmazni a lakossági összetétel megváltoztatásának tilalmát, ez szomorúan nevetséges. Ha a magas tárgyalófelek tényleg így gondolták, érjék el azt, hogy a szerb lakosság közé telepítik a szerb menekülteket, és ne tegyék őket a magyarok elűzésének eszközeivé. Az előadottak miatt, tisztelt Ház, az egyezmény megerősítése most csak arra jó, ho gy a szerb vezetők szépségflastromnak használják a csúnya tényekre, és alátámasszák vele olyannyira kétséges jóakaratukat. Összefoglalva az a véleményem, hogy az MDF képviselőcsoportjából a jog megerőszakolásával kizárt képviselők nevében, és abban a remén yben, hogy a Lakitelek Munkacsoport minden tagja így gondolkodik, ennek a magyarszerb kisebbségi egyezménynek a mostani helyzetben történő megerősítését a leghatározottabban elutasítom. A szerb magatartás megváltozása esetén természetesen támogatni fogom. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz, taps a független képviselők padsoraiban.)