Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
532 A 2003. évi költségvetés irreális sarokszámokból indult ki: 4,5 százalékos növekedésen kívül 4,5 százalékos hiányt és 4,5 százalékos inflációt tervezett, feszített bevételi és irreális kiadási adatokra támaszkodott. Jobb lett volna, ha a kormány a számok harmóniája helyett a tartalmi harmóniára helyezte volna a hangsúlyt. A 2003. esztendei államháztartási hiány 6,1 százalék lett, szemben a 2002. évi 9,9 százalékkal s zemben. Ez nem jelent lényeges csökkenést 2002höz képest, hiszen akkor a szokásos hiány 6,4 százalék volt, és további 3,5 százalék a korábban hibásan lekönyvelt tételek, például az autópályaépítés rendezéséből eredt, egyszeri kiadást jelentett. A fizetés i mérleg hiánya 2003ban 25 százalékkal emelkedett, az ikerdeficit is azóta a magyar gazdaság természetes elemévé vált. Az év során a legtöbb makromutató romlott. A magyar gazdaság a hazai és nemzetközi elemzők szerint letért a fenntartható növekedési pály áról, a gazdaságban komoly negatív folyamatok indultak el, és ezek folytatódnak napjainkban is. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint 2003 tekinthető a kormányzati ciklus mélypontjának, igaz, a 2004. évi számokat még pontosan nem ismerjük. A hiányprog nózist, ami tulajdonképpen nyilvánvalóvá vált, a kormány húzódozva közelítette a valós számokhoz. A költségvetési törvény 4,5 százalékból indult, ezt októberben 4,9 százalékra, decemberben 5,2re, majd 5,6ra emelték. (17.00) 2004 elején 5,9 százalékos tén yleges hiányt publikált a kormány, majd szeptemberre kiderült, hogy ez valójában 6,1 százalék. Közben a szeptemberi irreális számok alapján elkészült az ugyancsak irreális 2004. évi költségvetés. Csak hogy világos legyen, mennyire megalapozott a kormány kö ltségvetéstervezési gyakorlata, emlékeztetek rá, hogy a 2004. év januárban már másodszor megbukott költségvetési törvény 3,8 százalék hiányt prognosztizált. Ezt januárban 4,6 százalékra - 185 milliárd forint kiadáscsökkentés mellett , most szeptemberben pedig 5,3 százalékra módosították, 43 milliárd forint kiadáscsökkentés mellett. Mi, magyar demokraták úgy véljük, még ez a szám is indokolatlanul optimista. Nem nehéz felfedezni, hogy a jóváhagyott 2004. évi költségvetésnek semmi köze a jelenlegi államházt artási helyzetképhez, ez ma mintegy 700800 milliárd eltérést mutat a jóváhagyott számokhoz képest. Mindez nagyon rossz minősítést ad a kormánynak, bizalomvesztést okoz idehaza és külföldön is. A nemzetközi bizalomvesztést 2003ban nagyban erősítette az el lentmondásos és zavaros monetáris politika, amelyet a kormány és a Magyar Nemzeti Bank rossz együttműködésére és a két év alatt körülbelül 2500 milliárd forint körüli hatalmas hiányra lehet visszavezetni. A másik nagy monetáris sokk 2003 decemberében követ kezett be, amikor a rossz gazdasági mutatók és a kialakult bizalmi válság következtében Magyarország finanszírozhatósága forgott veszélyben. A Nemzeti Bank ekkor a kormánnyal egyeztetve 3 százalékkal, 13,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, hogy eg y beláthatatlan következményű adósságspirált elkerüljön az ország. Ez apropót adott a kormánynak arra, hogy a 2004. évi költségvetést, amelynek sarokszámait a Ház már elfogadta, menet közben módosítsa, elindítsa a mindig kéznél lévő fűnyírógépet, tovább mó dosítsa a lakástámogatások rendszerét, vagyis a helyzet ismét kaotikussá, az államháztartás a kormányzati rögtönzések területévé vált. 2002 után, 2003ban is jelentősen növekedtek a reálkeresetek. 2002ben a GDP 3,5 százalékkal, a reálkeresetek 13,6 százal ékkal, 2003ban a GDP 2,9 százalékkal, a reálkeresetek 9,2 százalékkal nőttek. A termelékenység növekedése a 2002. évi 3,4 százalékról 1,9 százalékra csökkent. A reálkeresetek növekedése önmagában örvendetes lenne, de a GDP növekedésével, illetve a termelé kenység alakulásával együtt vizsgálva a dolgot már korántsem az, és a forint erősödésével együtt komoly versenyképességromláshoz vezetett. Hallom a választ: az MDF miért nem akarja elismerni, hogy ezen a téren történt előrelépés? De erre azt kérdezem a ti sztelt kormánypárti képviselőktől: ha ez így jó, 2004ben miért fogták vissza a jövedelemkiáramlást, miért vonták el a jövedelmeket a lakosságtól az elmúlt 15 év legnagyobb
