Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
533 adóemelésével, és miért csak 0,3 százalékkal emelkedtek a reáljövedelmek 2004ben? Most melyik a jó politika? Számunkra nyilvánvaló, hogy a 2003. évi jövedelempolitika megalapozatlan és elhibázott volt. Az előterjesztésből megállapítható, hogy az önkormányzatok sem kaptak elegendő támogatást a bérintézkedések megvalósításához, a megfelel ő források hiányában a fennmaradásukért küzdöttek. A forráshiány a tervezett fejlesztések, beruházások elhalasztásához, visszafogásához vezetett. A felhalmozási és tőke jellegű kiadások 427,1 milliárd forintot tettek ki, 53,9 milliárd forinttal kevesebbet, mint 2002ben. Most vizsgáljuk meg, mit mutat a zárszámadás, az ÁSZjelentés a költségvetési fegyelemről, a prezentáció hitelességéről, az államháztartási törvény érvényesüléséről, a szabályozottságban, pontosabban a szabályozatlanságban rejlő problémákró l. Az ÁSZ megállapítása szerint a költségvetési fegyelem nem javult, ami magyarul azt jelenti, hogy romlott, illetve az ÁSZ elnöke a bizottság előtt úgy fogalmazott, hogy az ellenőrzés új rendszerének hatékonysága következtében a kép riasztónak tűnik. Azza l vigasztalt minket, hogy a gyakorlat eddig is ilyen volt, csak a korábbi kevéssé zárt vizsgálati módszerek mellett ez nem tűnt ki ennyire világosan. Örülünk, ha a vizsgálati módszerek javulnak, de nem megnyugtató, hogy a tárcák vezetőitől, a különböző int ézmények irányítóitól nem várható el, hogy a törvényeket, szabályokat ismerjék és betartsák. A köz szolgáit nem az ellenőrzéstől való félelem kell hogy motiválja, hanem a tisztesség, az ezzel fennálló szakértelem és felkészültség. A fejezeti előirányzatokn ál 43 százalékot tesz ki az az arány, ahol nem valós a vagyoni helyzet bemutatása vagy eltérő a célok felhasználásától. 2002ben ez csak 36 százalék volt, és amelyeket az ÁSZ korlátozó záradékkal látott el, vagy még súlyosabb minősítést adott. A megbízható és valós képet adó 57 százalék fele szintén nincsen egészen rendben. Ezeknél az ÁSZ figyelemfelhívó észrevételeket tett. Az önkormányzatoknál a reprezentatív minta alapján a hibaarány 23 százalék. A központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű el őirányzatok vagyonkimutatásának megbízhatósága terén az elmúlt három évben előrelépés nem történt. Mintha a költségvetésben nem ismernék a leltár fogalmát, a leltározás ugyanis rendre elmarad, a kimutatások nem teljes körűek. Mindez nagy lehetőséget ad a v agyon elszivárogtatására. Az ellenőrzés összegezéseként az ÁSZ számos általános megállapítást fogalmazott meg, és 70 javaslatot tett a kormánynak, amelyből 64 gazdálkodás jellegű. Most nyilván óriási kormányzati fogadkozást hallunk, hogy ezeket mind elfoga dják, végrehajtják, örvendeznek a segítségnek, de ez így van minden évben, és vélhető, hogy a 70 javaslat pusztába kiáltott szó marad. Néhány példa, hiszen tavaly és tavalyelőtt a hibák számosát az ÁSZ már jelezte, engedjék meg, hogy ezekből néhányat idézz ek: változatlanul a felhasználás ellenőrzése nélkül kerülnek ki jelentős pénzek a minisztériumok által alapított társaságokhoz, és azok bankszámláin pihennek. Ez tavaly is probléma volt, de ezek gazdálkodását, szükségességét nem vizsgálta senki. Ez költség vetési tékozlást jelent, és valószínűleg a korrupció melegágya, a K&Hbotrány pedig már tavaly napvilágra került. Az állami vagyon felmérése és egységes nyilvántartása még tizenöt évvel a rendszerváltozás után sem történt meg, holott az állami vagyon ponto s bemutatása a zárszámadásban az államháztartási törvény 116. § (8) bekezdése szerint előírt és logikus kötelezettség. Itt a legnagyobb felelősség szintén a PMet, illetve ezen belül a KVIt terheli. A költségvetés jóváhagyott finanszírozási terve egy napo t sem ért meg, mivel 2002 novemberében a prognosztizálthoz képest lényegesen eltértek a 2002. évi tényadatok. A kiindulást így a januári finanszírozási terv jelentette, ami a költségvetés folyamatosan romló pozíciói miatt 2003ban a pénzügyminiszter jóváha gyásával módosult. A közpénzekkel való gazdálkodás lazaságát mutatja, hogy a finanszírozási tervet a miniszter egy esetben öt hónappal a módosítás után hagyta
