Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
529 napirendről… Miről beszélsz?) Szerintem a Fidesz ismeri ezt a történetet, mert ő írta. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ezután nem volt megállás, a Fidesz diktálta az ütemet, a kormány pedig azt figyelte, hogyan tud megfelelni a Fidesz által eredményesen manipulált elvárásoknak. Ebben a helyzetben mindennél fontosabb volt az önkormányzati választások megnyerése, hogy a sértett, minden demokratikus normát zárójelbe tévő Fidesz ne tudja közvetlenül hátba támadni a kormánykoalíciót. A Fidesz kampánystratégiája, amelyet már kormányzása végén elkezdett, megpecsételte a következő évek gazdaságának sorsát. Megpecsételhette, mert a koalíciós kormány és annak feje nem mert határozott és kö vetkezetes lenni, egyre inkább az “éljük túl nagyobb bajok nélkül a négy évet” logikája működött. Azt mondja a Fidesz, hogy az osztogató gazdaságpolitika miatt eltűntek a lakossági megtakarítások, nőtt a fogyasztás, nem indultak beruházások, a béremelések rontották a versenyképességet, a külföldi tőkebeáramlás üteme és mértéke visszaesett. Ezt mondja az a Fidesz, amelyik még mindig azért gyárt petíciókat, hogy térjen vissza az ésszerűtlen, pazarló lakáshitelezés, rögzüljenek az energiaárak, mit nekünk világ piac, Ugocsa non coronat, állítsák le a privatizációt. Mellékesen: ugyanez a Fidesz nem hangoztatta ezeket az érveket a száznapos program parlamenti vitájakor, a béremeléseket ugyanúgy megszavazta, mint tette azt a parlamenti többség. És a koalíció tovább sodródott a Fideszkampány által kijelölt úton, mert a koalíciós kormány és annak feje nem mert határozott és következetes lenni, egyre inkább az “éljük túl nagyobb bajok nélkül a négy évet” logikája működött. Azt mondja a Fidesz, hogy a hibás monetáris po litika vezetett a forint elleni spekulációkhoz, téves volt a sáveltolás, túlzott a 3 százalékos kamatemelés, amely az adósságspirál beindulásához vezetett. Az a Fidesz mondja ezt, melynek korábbi, politikailag is elkötelezett pénzügyminisztere elnökli a Ma gyar Nemzeti Bankot, aki azt a helyzetet is kialakította a kormány közreműködésével, hogy a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyilvánosan vélekedhetett másként alapvető kérdésekről, kiváltva ezzel a külföldi befektetők súlyos bizalmatlanságá t. Két rövid mondat erejéig - az időmbe belefér - hadd mondjam el, hogy a mai, Nemzeti Bankról folytatott vitában az volt a véleményem, és az előzetes elképzelés szerint azért nem szóltam hozzá, mert a bank elnökének felvezető szövege indította ugyan el a vitát, de bizonyos vagyok abban, hogy egy ilyen típusú nyilvános vita, hogy ki felel a gazdaság állapotáért, és ki ártott többet, forintosítható kárt okozhat ennek az országnak. Tehát egy ilyen típusú nemzeti banki elnöki beszámoló, majd az ezt követő vita nem volt az a keret, amelyben bölcsnek találtam volna, hogy magam is részt vegyek ennek a vitájában. Ennyi magyarázattal mindenképpen tartozom, mert több kérdés elhangzott ezzel kapcsolatban. Tisztelt Országgyűlés! A parlament jelenlegi pártjai valamennyi en álltak a kormányrúdnál, és valamennyien adósai vagyunk a jövőnek. Az Antallkormány feladata volt a rendszerváltás nagy átalakításainak a végigvitele, és ennek az a kormány becsülettel eleget tett. Nem maradt ideje és bátorsága a gazdaság, a központi kö ltségvetés, a nagy elosztórendszerek reformjának megkezdésére. A Hornkormány a sokat átkozott Bokroscsomaggal megszilárdította a gazdaságot, végigvitte a privatizációt, helyreállította az egyensúlyi pozíciókat. Nem maradt ideje e kormánynak arra, hogy me gkezdje a nagy elosztórendszerek reformját. Orbán Viktor kormánya vett egy nagy levegőt, és szerintünk helyesen szélnek eresztette a tbönkormányzatokat, ezzel azonban befejezte a gazdasági átalakításokat, költött és jutalmazott, büntetett és új klientúrát épített, került, amibe került. Jól hangzó jelszavak születtek, sikerült, amit kevesen hittek: ketté lehetett szakítani egy kicsi országot, majdnem teljesen lefejezni a magyarországi többpártrendszert alig tíz évvel azután, hogy megszületett. A nagy eloszt órendszerek reformjának gondolata meg sem született, az Orbánkormány el volt foglalva azzal, hogy magát a társadalmat szabályozza újra határon innen és túl.
