Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője:
518 termelők részéről felmerülő támogatási igény ek összege meghaladja a rendelkezésre álló előirányzatot; a 2003. évre áthúzódóan 30 milliárd forinttal, és ez a determináció a 2004. évre már 51 milliárd forintot jelenít meg, amit az adott évi költségvetési nehézségek csak tovább növelnek. És akkor nem k ell csodálkoznunk, amikor az a kérdés vetődik fel, hogy bizony a földművelésügyi tárcánál megfelelően rendelkezésre állnake a támogatások, amelyekre - pályázatokkal és egyéb módon - történtek 2003ban ígéretek és kötelezettségvállalások. Egy igen súlyos, a fejezeteknél megjelenő általános probléma jelent meg: a fejezetek többségénél megtalálható közhasznú társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok, közalapítványok és alapítványok közreműködnek a szakmai feladatok ellátásában. Ez sok e setben egyébként az államháztartás reformjának nevezett fogalom keretében történik, de tényleges kiadáscsökkentéssel - ezt szoktuk jelezni - ezek nem járnak, legfeljebb az átnevezése történik meg. Ennek elég jellemző példái voltak 2003ban is, de ezen túl az elszámolás körül is kérdések vetődnek fel, amire a Számvevőszék egész határozottan rámutat, hogy nemhogy a költséghatékonyság javulása, hanem éppen a lazasága felé haladt 2003ban az ezen közreműködő szervezetekkel való együttműködés, hiszen a gazdasági társaságok és az egyes tárcák között létrejött szerződések többségénél elmondható, hogy nem dolgoznak ki a finanszírozott feladatokra költségnormákat, nem található szoros korreláció a feladatok és az azokra számolt költségek, állami támogatás között. Mag yarul ez azt jelenti, hogy az a feladat sem tisztázott, amelyet elvileg el kellene látni. Amit ezért fizetnek, arról sem tudni, hogy miért fizetik. Ha ezt otthon valaki megtenné, az valószínűleg nem kapna dicséretet. Innen is azt kell mondani a kormány és annak tagjai irányába, hogy semmiképpen nem lehet dicsérettel ellátni őket. Ez a gyakorlat azonnal jelentős változást kíván. De ennél súlyosabb probléma is megjelenik, amire egyébként több bizottság visszatér, amikor a kisebbségben maradt fideszesMDFes k épviselők nemmel szavaznak ezen törvény támogatására - vagy nem támogatására , arra, hogy a társaságok a szabad pénzeszközök lekötése révén jelentős kamatbevételt realizálnak. (15.50) A jelenlegi ellenőrzések során ismételten megállapította a Számvevőszék , hogy az előző évben említett esetekben ezt a gyakorlatot nem szüntették meg, a feleslegesen átadott forrásokat nem vonták el. Különösen nagy jelentősége van ennek azért is, hiszen egy nagyon súlyos vádirat született ebben, hiszen ahhoz a bizonyos K&Hbró kerbotrány ügyhöz kapcsolódó szálak azt alapozták meg, ami 2002 végén megteremtette a feltételeit, hogy gyakorlatilag a Gazdasági Minisztériumból olyan pénzek kerüljenek át társaságokba, amelyek aztán eltűntek, most nagyon leegyszerűsítve a dolgot. Nyilván , miután ez bírósági úton van, erről nem is érdemes többet beszélnünk innen, de ennek a tanulságát illett volna levonni. És, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem sikerült ezt a nagyon egyszerű kérdést megoldani, pedig itt már nem egy bur kolt hiba volt, nem egy előre nem látott probléma, hanem valószínűleg itt tudatosan az a döntés született, hogy nem kell ezt az állami számvevőszéki észrevételt tenni. S ha megnézzük, hogy mi történt, akkor vegyünk konkrét példát is. A Sportfólió Kht. bank számláján 2003 első felében 7 milliárd forint állt rendelkezésre, a társaság az év végén 6,647 milliárd forint bankszámlapénzzel rendelkezett, és így 350 millió forint kamatjövedelmet ért el, akkor, amikor egyébként valószínűleg a Pénzügyminisztériumnak mi nden pénzét össze kellett volna szednie a Kincstárból, hogy ki tudja fizetni egyéb más kötelezettségét, akkor ezt itt tartalékolták, itt parkolt pénz. Még szerencse, hogy nem vitte el senki, tehát ebből a szempontból akár még örülhetünk is, de akkor is egy értelműen állítható, hogy maga a jelenség nem helyes, és nem abba az irányba mutat, amely a fegyelmezett, szigorú gazdálkodást kívánná meg, amire fölhívtam a figyelmet már az előbb is a Pénzügyminisztérium részére. Ebben lazaságot engedett meg, aminek nagy on súlyos árát fizetjük ma is, keressük azt a pénzt, ami elveszett. A további megjegyzések, amit még a fejezeti kezelésű előirányzatoknál példaként lehet felhozni, hogy a beszámoló jelentések 43 százalékát korlátozó véleménnyel látta el az Állami Számvevős zék,
