Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
471 monetáris tanács, a Magyar Nemzeti Bank, mert úgy gondolta, hogy ez a z egyedül üdvözítő vagy ez valami különleges elméletnek a következménye, hanem az én olvasatomban a monetáris tanács ezt a kormánypolitikával összefüggésben cselekedte. Észrevette a monetáris tanács, hogy olyan deficit keletkezik az államkincstárban, olyan kötelezettségeket vállalt a kormány, ami aztán a gazdasági élet különböző vetületeit megterheli. (11.50) Hogy ezt a gondot, hogy ezt a problémát valahogyan orvosolni próbálja, mit tehet a jegybank? Neki egyetlenegy instrumentuma van, nem egy olyan zenekar , ahol van zongora is, meg hegedű, meg trombita, meg furulya is, a jegybanknak csak zongorája van. Egyetlenegy instrumentuma van, nevezetesen a monetáris politika. És a monetáris politika megjelenése a pénz ára, a kamatláb. Tehát ehhez nyúlt a monetáris ta nács. Jól emlékszem arra a reggelre, úgy emlékszem, péntek reggel volt, kinyitottam a rádiót az autóban, és 9 óra, fél 10 körül mondja a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Bank felemelte a kamatlábat 6,5ről 9,5re, vagy 6ról 9 százalékra. Nem mentem neki a vill anypóznának az autóval, de az lett volna a logikus vagy magyarázható. Menthető lett volna, ha azt tettem volna. Nyomban hívtam is az elnök urat, nem tudtam elérni Járai elnök urat, a titkárának hagytam az üzenetet, hogy “Egek, egek!” - körülbelül ennyit mo ndtam. Aztán ugyancsak felhívtam a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának elnökét, Varga Mihály képviselő urat: Képviselő úr, hallottad? Én, Horváth János országgyűlési képviselő és közgazdász jobb szeretném, ha ezt nem hallottam volna. De hát ez történt. Értem azt, hogy miért cselekedte ezt a jegybank; mert úgy gondolta, hogy a gazdasági egyensúly hiányára, ami a kormányzás akkori állapota következtében bekövetkezett, ez volt a jegybank eszköze. Azt az egyetlen eszközt használta, ami van neki. És úgy érezte, hogy valamit tenni kell - hát azt a valamit tette. Én nem voltam tagja akkor a jegybanktanácsnak, ha lettem volna, lehet, hogy akkor is leszavaztak volna, de én más álláspontot képviseltem volna. De hogy továbbmenjek, tisztelt Országgyűlés, kör ülbelül három hónap múlva a jegybank még másik 3 százalékkal emelte a kamatlábat, ugyanezzel a rációval. Az a diagnózis, ami rendelkezésükre állt, és ahogyan használták, hogy olyan jelentős volt az Államkincstár egyensúlyi hiánya, hogy valamit tenni kellet t - és valamit tett. Ismétlem, én az én diagnózisom szerint másként tettem volna, de engedtessék meg, és ne tessék félreérteni, tisztelt Országgyűlés, ezt szakmai analízis alapján mondom - mint egy közgazdász, pénzügyi dolgokkal foglalkozó ember , nem arr ól van szó, hogy jobboldal és baloldal, nem a polgári vagy a konzervatív oldal analízisét, vagy valaki másnak az analízisét mondom. Azt a közgazdasági elméletet, azt a közgazdasági egyensúlyt próbálom fölidézni, ami mondatja velem, hogy a magas kamat nem j ó. Miért nem jó? Mert az a pénz ára. És a pénz az az instrumentum, amit a gazdasági élet használ, és ha annak magasabb az ára, akkor magasabbak a költségek, kevésbé vagyunk versenyképesek. Értem azt, hogy a jegybank úgy ítélte meg, hogy a likviditás érdeké ben ezt tenni kellett volna, és a jegybanké minden szimpátiám és egyetértésem, mert most már harmadszor mondom, az Államkincstár egyensúlyának megbomlását próbálta ilyen módon javítani vagy kevésbé súlyossá tenni. Hogy mi a távlat? Az, tisztelt Országgyűlé s, azt szeretném, ha az Országgyűlés úgy regisztrálná a jegybank jelentését és azt, hogy a jegybankban mi történhet, és mi várható, hogy olyan gazdaságpolitikát sugallunk, és olyan törvényeket hozunk, hogy kevesebb legyen az egyensúlyi hiány. Lehetséges ez ? Igen, az ország, a nemzetgazdaság kinőhet a bajaiból. A gazdasági növekedés, ami emeli az összkínálatot, ennek következtében az ár csökken, az árcsökkentést tehát ha ebben az összefüggésben látjuk, az infláció elleni harcot ebben az összefüggésben látjuk , úgy, hogy a gazdasági növekedés a kínálati oldalt emeli. Sajnos, a magas kamat a keresleti oldalt próbálja megregulázni, azt gondolva, hogy majd a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak, mert magas a kamat, és akkor az egyensúlyhoz közelebb jutunk. Jó volna rámutatni arra, hogy a gazdasági növekedés úgy is ösztönözhető, hogy alacsonyabb energiaárakkal, alacsonyabb kamattal alacsonyabb lesz a termelési költség, és akkor a kínálat emelkedik.
