Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÉKESI TIBOR (MSZP):
469 folyamatok irányába terelni a gazdaság egészét, egyegy mutatószám esetén annak a mutatószámnak az alakulását. Természetesen ez a függetlenség egyetlenegy dologtól azonban nem független, amit az előbb is említettem, ez az ország érdeke. Ezt valamennyiünknek tiszteletben kell tartani, és ez kell hogy a vezérmotívum legyen. Ez nincs benne a törvényben, ezt valamennyien tudjuk, eszerint viselkedünk. Azt gondolom, hogy képviselőként, állampolgárként, szakemberként van lehetőség arra, hogy az egyébként független jegybank független monetáris politikájáról az ember véleményt alkosson, és azon kevés lehetőség közül itt és most van például egy alkalom, amikor el lehet mondani, hogy általában és egyegy lépéssel kapcsolatban akár konk rétan is mi az álláspontja egy képviselőnek, egy állampolgárnak. Úgy látom, bizonyos tekintetben nem lehet elszakadni attól, hogy téves előfelvetések téves következményekre vezetnek. Ezért részben a bizottsági ülésen már néhány gondolat erejéig, részben mo st itt az expozéban is elhangzott, meg mások által talán erősített állításhoz szeretnék kapcsolódni, néhány pontban összefoglalva a saját állításaimat, a saját nézőpontomat, a saját ismereteimet szeretném elmondani. Az első kérdés rögtön úgy szól, hogy fel lazulte a költségvetési fegyelem. Igen, fellazult. Kérdés, hogy mikor lazult fel ez a költségvetési fegyelem, hogy vajon az előző kormányzati ciklusban költségvetésen kívül elköltött közel ezermilliárd forint nem a költségvetési fegyelem fellazulását jele ntettee. Miért elsősorban az új kormányzat - amelyik kényszerűen, de kötelezően vissza kellett hogy kormányozza ezt a 994,5 milliárdos összeget a költségvetésbe, és ezért közel 10 százalékra emelkedett a költségvetés hiánya , miért ez a kormányzat részes ült elsősorban és elsődlegesen abban a kegyben, hogy a bank ezt már észrevételezte, ezt már fegyelmezetlenségnek tekintette? Úgy gondolom, hogy például erre a kérdésre világos és egyértelmű választ kellene hogy kapjunk. A költségvetési politika másik ága, hogy 20012002ben, tehát a beszámolási időszak jelentős részében, egyik felében még az előző kétéves költségvetés dolgozott. Ha a bank már ekkor megtette azt a lépést, amit az infláció, az inflációs cél követése mint elsődleges szempont... - ugye, a többi t csak e sérelme nélkül gondolná teljesíteni a bank , ezt követné, akkor hogyhogy a kétéves költségvetés során, mint ahogy ennek 2001ben tanúi lehettünk, az infláció tulajdonképpen rendkívül jelentős mértékben, 50 százalékkal meghaladta a költségvetésben előirányzott mértéket? (11.40) 2001ben 10 százalék körüli inflációnak voltunk a tanúi, ami 2002ben 5,3 százalékra, nagyjából a felére csökkent, és 2003ban is tovább csökkent, hiszen 4,7 százalékos volt az éves infláció. Ú gy gondolom, ez az inflációs célkövetés ebben az értelemben a beszámolási időszakban megvalósult. Jegybankelnök úr is megtette ezt a kitekintést - holott nem tartozik a beszámolási időszakhoz , és megerősítette, hogy a maginfláció alakulása már 6 százalék alatt van, egyszeri, alapvetően az uniós csatlakozással összefüggő, bár kétségkívül áfaemelésből származó, de az uniós csatlakozást is jelentő, például a jövedéki adó növeléséből származó egyszeri hatások azok, amik ebben az évben elemelték az inflációt a rról a helyről, ahol annak igazából lennie kellene. Az Európai Unióban itt a legmagasabb az infláció? Újságolvasó emberként mindenki tudhatja, hogy nem itt a legmagasabb az infláció. 8 százalék fölötti inflációt láthatunk Szlovákiában, és ha csak a közelmú ltat szemléljük, akkor az augusztus havi infláció Csehországban is elérte a 8,2 százalékot. Magyarországon augusztusban 7,2 százalék volt az infláció, és csökkenő trenddel szembesülünk. Minden elfogadott gazdasági elemző azt jósolja, nem kizárt, hogy az év végére akár 6 százalék alá csökken - s a 6 százalék mindenki számára elfogadott - az infláció havi mértéke. Úgy gondolom, az infláció és más makroadatok összevetése szintén nagyon plasztikusan mutatja, hogy hogyan is állunk a gazdasággal. Ha kicsit kiteki ntünk az infláció és a jegybanki alapkamat tekintetében, akkor látjuk, hogy itt sem stimmel valami, és erre is valamilyen konkrét, világos választ kell adni. Lengyelországban nagyobb az államháztartás deficitje, nagyobb a munkanélküliség, közel háromszoros a a magyarországinak, a jegybanki alapkamat mégis 6,5 százalék, 4,5 százalékkal
