Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
4577 KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy korábbi felszólalásomban már szóvá tettem, hogy szeptember 1jétől kezdődően a gabonaexportszállításokat erősen korlátozó szabályozást léptetett életbe a kormány. Ugyanis szeptember 1jei hatállyal Magyarországon csak háromezer kamion bejövetelére adott kvótát gabonaexportunk egyik fő cél országának, Boszniának. A boszniai gabonaexportra vonatkozóan időközben a kétoldalú, október 18án lezajlott kormánymegállapodás ugyan pozitívan zárult abban az értelemben, hogy a saját számlás fuvaroknak az engedélykontingensét nem korlátozták, a végrehaj tás módja azonban továbbra is kiszállítást akadályozó gyakorlatot folytat. (18.10) A Magyarország területére belépő kamionoknak saját számlás szállítás keretében - amennyiben a boszniai importőr a szállítóeszközt bérli - egy bérleti szerződést kell igazolá sként az illetékes magyar vámhatóságnak bemutatniuk. A kívánt szerződés kritériumainak a bosnyák fél részéről előzetesen szinte lehetetlen megfelelni, ugyanis a magyar Ptk. szerinti szerződésformula a kizárólagosan megfelelő és elfogadásra kerülő. A GKM úg y védi a hazai fuvarozók érdekeit, hogy a korábban a szerb határszakaszon bliccelők ugyanúgy cserélgetik a semleges területen a rendszámukat, csak most makedón rendszámra a boszniai helyett. Mindeközben a hazai közúti fuvarozók helyzete - akik érdekére tör ténő hivatkozással a Gazdasági Minisztérium az alacsony kvótát és a szigorításokat bevezette - egy jottányit sem javult. Nem is javulhatott, hiszen a magyar fél adminisztratív intézkedései a boszniai exportot alapjaiban ingatták meg. Ma már nem Magyarorszá gról, hanem a szerb Vajdaságból szállítják a bosnyákok a kukoricát. Az engedéllyel fuvarozók is túlkapásokkal találkoznak a magyarországi határszakaszon. Az igazolásokkal kapcsolatos kifogásokat a VPOP maximálisan bírságolja, figyelmen kívül hagyva a fokoz atos jogkövetést, valamint az adott két ország közötti kormánymegállapodásban és a 130/1996. számú kormányrendeletben foglaltakat. A bírság összege - bárminemű előzetes figyelmeztető közleményt mellőzve - 760 ezer forinttól 1 millió 160 ezer forintig terje d. Elgondolkodtató a VPOP vitatható gyakorlata, amely puszta bevételi forrásként sarcolja a magyar exportot. Valószínűsíthetően ez a helytelen szemlélet a forrása az egyre jelentősebb exportkiesésnek, amely torz bevételi szemlélet, a nagyságrendekkel jelen tősebb államháztartási bevételt biztosító reálgazdasági folyamatok fékjének és megcsáklyázásának bizonyul. Az exportorientált piacgazdaság világos és következetes jogalkalmazást igényel, a világnak legalábbis azon a felén, amelyhez idén május 1je óta Magy arország is tartozik. Az Európai Unióban a nálunk még jelenleg is rutinszerűen alkalmazott vámigazgatási bírság például nem is létező jogi fogalom. A magyar exportszállítások túlbürokratizált akadályozásával egyidejűleg a 8 millió tonna feletti kukoricater mésünk egy része - tárolókapacitás és exportkapacitás híján - még betakarítatlanul a határban van. Mindeközben a déli megyék - Békés, Csongrád, BácsKiskun, Baranya megye - termelői hosszú időre elveszítették a hagyományos értékesítési piacukat és a jelenl egi egyedüli értékesítési lehetőségüket. Mármint a fizető piaci értékesítési lehetőségüket illetően, hiszen a ráfizetést jelentő, beszolgáltatás jellegű áruátadásnak 1950 óta töretlen hagyománya van Magyarországon, akárcsak a gazdasági irracionalitásnak, a mely a kormányzaton belül még ma is virágkorát éri; hiszen miután a gabonát a háztól elszállító, készpénzben azonnal fizető, tradicionális szomszédos vásárlóinkat módszeresen elüldöztük, az agrárkormányzat Európa másik földrajzi végén keres bérelhető raktá rakat. Vagyis változatlanul minden úgy történik mostanában minálunk, mint anno a szocializmusban. Talán ezzel magyarázható, hogy a magyar kormánytól a tizenhetedik alkalommal benyújtott
