Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
456 fogalmaznánk, akkor olyan látszat keletkezett, mintha az MNB vezetése időnként valamiféle politikai megrendeléseket teljesített volna. Mondanék erre néhány példát. Az egyik ilyen példa a két vála sztási forduló közötti indokolatlan kamatemelés, amit akkor semmivel sem lehetett volna indokolni. Vagy az ez év augusztusában bekövetkezett félszázalékos kamatvágás; erre a szakértők azt mondták, hogy nem lehetett tudni, hogy ezt a lépést pontosan miért e bben az időpontban hajtotta végre a jegybank, merthogy meg lehetett volna tenni talán májusban is. Igaz, hogy májusban voltak parlamenti választások Magyarországon, és talán nem lett volna szerencsés, ha túlzottan bizalmat keltünk a jelenlegi kormányzatban . De még néhány ilyen példát azért lehetne sorolni. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy a Nemzeti Bank vezetésének kötelezettsége, hogy kedvezzen a hamarosan megalakuló kormányzatnak - nem ez a feladata. Az viszont feladata, hogy minden lépésével és mind en döntésével szolgálja a magyar gazdaság, a magyar társadalom érdekeit, és fenntartásaink vannak a tekintetben, hogy az MNB lépései az elmúlt időszakban nem ezt a szolgálták. (Dr. Járai Zsigmondhoz:) Ha nem haragszik, a végére szeretnék egy megjegyzést te nni: talán mégsem kellett volna megfogadni Orbán Viktor miniszterelnök úrnak azon tanácsát, hogy sutba lehet vágni a közgazdasági tankönyveket, mert azok Magyarországra nem érvényesek, mert az elmúlt időszak eseményei mégiscsak igazolták azt, hogy a világp olitika, a világgazdaság eseményei érvényesek Magyarországon is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (10.40) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Varga Mihá lynak, majd a húszperces időkeret második felét Mádi László képviselő úrnak. VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam a Fideszfrakció részéről ennek a hozzászólásn ak az első felében szeretnék arról beszélni, mi hogyan látjuk, hogyan értékeljük a 2001., 2002. és a 2003. évi időszakot. Itt nyilván korlátaim vannak, hiszen szinte lehetetlen tíz percben összefoglalni három év nagyon sok döntését, mégis engedjék meg, hog y ennek az elmúlt három esztendőnek néhány elemét, eseményét kiemeljem, részben már reflektálva arra is, ami korábban előttem elhangzott. 2001 - ismerjük, többen már előttem is elmondták - abból a szempontból a monetáris politikában mindenképpen fordulatot hozott, hogy a korábbi gyakorlatot és technikát megváltoztatva 2001 májusában árfolyamsávszélesítésre került sor, a jegybank pedig a korábban alkalmazott rendszer helyett inflációs célkövető rendszert vezetett be. Mit is jelentett ez? Azt jelentette, ami t a jegybanktörvény egyébként teljesen világosan és egyértelműen megfogalmaz, hogy a jegybank az árstabilitásért felelős, vagyis azért, hogy az a pénzeszköz, amely minden magyar állampolgár zsebében reményeink szerint ott van, az a pénz, amellyel a vállala tok, a piac szereplői egymás között kereskednek, különböző tranzakciókat bonyolítanak le, lehetőleg ne veszítsen az értékéből, egyre értékesebb legyen. Ha megnézzük az elmúlt időszakot, amely az új célkövető rendszer bevezetése óta telt el, akkor azt mondh atjuk, ez egy eredményes időszak volt, a jegybank eleget tett annak a feladatának, amelyet a jegybanktörvény rá rótt. Két számot hadd mondjak: 2001 májusában, a rendszer bevezetésekor 10,8 százalékos volt az infláció, a pénzromlás mértéke, ez 2002 végére 4 ,8 százalékra csökkent, vagyis egyre kevesebb és kevesebb volt az a pénzromlás, amely valamennyiünk pénzének az értékét apasztja. Ilyenkor persze feltehetjük a kérdést, folytatni kelle ezt az inflációcsökkentést vagy sem. Nos, azt gondolom, négy olyan ok is van, amely arra kényszerít bennünket, hogy ez a dezinflációs folyamat folytatódjon.
