Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
457 Az első ok, hogy az infláció nem pusztán azért rossz, mert minden drágább és drágább lesz, hanem azért is, mert a piacot elbizonytalanítja, átláthatatlanná teszi, ezzel pedig nyilván veszélyezteti a hosszú távú befektetéseket, a növekedést, a munkahelyeket. A második nagyon fontos ok, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint összefüggés, mégpedig szoros összefüggés van az infláció és a növekedés között, tartósan alacsony i nflációs környezetben ugyanis nagyobbak a növekedési lehetőségek. Rövid távon - sajnos, erre láttunk példát az elmúlt időszakban - az infláció felpörgetésével lehet növekedést generálni, a gazdaság gyorsan alkalmazkodik, azonban a nagyobb növekedés helyett hosszú távon csak tartós és magas vagy legalábbis tovagyűrűző infláció marad. A harmadik ok, amelyet fontosnak tartok hangsúlyozni, hogy az infláció esetében is kiemelt szerepe van a várakozásoknak. Önmagában a várakozások is inflációt gerjeszthetnek - pé ldául a béralkuk esetén , nem véletlen tehát, hogy a várakozások befolyásolására még alacsony inflációs környezetben is oda kell figyelni. Ezt a magyar gazdaság egyelőre még nem teheti zárójelbe. Végül a negyedik ok, amelyet szeretnék itt megemlíteni, hog y az infláció alakulása az egyik legfontosabb egyensúlyi kérdés. Általában csak a fizetési mérleg és az államháztartás hiányát szoktuk figyelni, ezért az árstabilitásra való törekvés önmagában is a gazdasági egyensúlyra törekvést jelenti egy egészséges gaz daságban. Nos, véleményünk szerint ez a négy ok is azt támasztja alá, hogy folytatni kell az infláció csökkentését. Többször elmondtuk már itt, a Parlament falai között, hogy az infláció a legszegényebbek adója: minél kisebb valakinek a jövedelme, minél ki sebb a megtakarítása, annál kevésbé tud védekezni a pénzromlás ellen. Mondok önöknek egy példát: az idei esztendőben 6,3 százalék volt a nyugdíjak emelkedése, az elmúlt négy hónapban 7 százalék fölötti infláció valósult meg. Ebből világossá válhat valamenn yiünk számára, hogy a nyugdíjak nem tartanak lépést az áremelkedésekkel, a nyugdíjasok bizony vesztesei ennek az inflációnak. (Dr. Veres János: Ez nem így van!) Úgy látom, Veres János ezzel nem ért egyet. (Dr. Veres János: Nem bizony, ez nem igaz!) . Úgy lá tom, a nyugdíjasok esetében is a nagy jólét… ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérem szépen a beszélgetést befejezni! (Dr. Veres János: Megszólított a képviselő úr, ezért mondtam. - Varga Mihály: Miután közbekiabál az államtitkár ú r, engedje meg, hogy a beszédemet folytassam.) Varga Mihály képviselő úré a szó. VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! 2001ben már volt szó a folyamatos árfolyamfelértékelődésről. Én itt csak annyit kívánok me gjegyezni, hogy ez nem volt kivételes Magyarország esetében. Nézzék meg, hogy a cseh gazdaság és a lengyel gazdaság esetében mi történt. Egyetérthetünk abban, hogy egy olyan árfolyamfelértékelődés következett be, amely Magyarország és a környező országok európai uniós csatlakozása előtt elkerülhetetlen volt. Ebből a szempontból tehát Magyarország teljesen ugyanazt a pályát írta le, mint amelyet a szomszéd országok is. Itt már elhangzott, hogyan érintette ez az exportáló vállalatokat. Kovács Tibor is hossza n beszélt arról, hogy az ő környezetében ez mit jelentett. Arról már kevésbé beszélt a képviselő úr, hogy bizony ez az árfolyamfelértékelődés az exportáló vállalatok többségénél a nyersanyag, a gépek és az energiaforrások beszerzésénél kedvező irányba moz dult el, hiszen ezeknek az árait csökkentette. Arról már nem is beszélek, hogy a vállalatok jelentős körének nettó devizahitele van, és a felértékelődés ebből a szempontból is segítette ezeknek az exportáló vállalatoknak a működését. Amiről ön beszél, képv iselő úr, az arra a körre vonatkozik, amelyik elsősorban hazai alapanyagból vagy nagy hozzáadott munkaerőköltséggel dolgozik, de ennek nem az árfolyamkérdés volt a problémája, hanem az a béremelkedés, amely az elmúlt években ezekben a szektorokban
