Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
4530 Számomra az egy hihetetlen fontos lépés volt, hogy október 8án az orosz duma is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és Oroszország is ma már partnerévé vált a kiotói egyezménynek. Ezáltal csökkent azon nagy kibocsátó országok száma, amelyek jelenleg a mai viszonyok között a kiotói egyezményt még nem fogadták el. Így tulajdonképpen tényleg üdvözölni lehet az orosz hozzáállást, de ehhez tudni kell, hogy az Euró pai Unió és az Európa Tanács is hihetetlen kemény politikai lépéseket tett annak érdekében, hogy Oroszország is ratifikálja a kiotói egyezményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek, a Fidesz és az MSZP soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces fe lszólalások következnek. Kóródi Máriáé a szó. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem két percre szót, mert talán nem hangsúlyoztam ki eléggé azt a részét a felszólalásomnak, amelyben a megértésemről biztosítottam az államtitkár u rat, mert szeretném még egyszer elmondani, hogy Magyarország nem lehet a gazdasági növekedés tengerében a fenntartható fejlődés kicsiny szigete. Ilyen nincsen. (14.10) Ma nem erről szól a világ. Ebből a folyamatból Magyarország sem szakíthatja ki magát, hi szen ennek a folyamatnak a részese, és nem a meghatározója. Azért mondtam azt, hogy ez az egész folyamat akkor válna igazából eredményessé, ha a világon ez egyszerre mindenütt meg tudna valósulni, de erre ma nem nagyon látok lehetőséget. Pap képviselőtársa mnak mondanám, hogy a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés természetesen nem úgy zárják ki egymást, hogy nem léteznek egymás mellett, hanem más az irányuk. A fenntartható fejlődéssel, magával a fejlődéssel azt szeretnénk mondani, hogy jobbak lesz ünk; a gazdasági növekedéssel, a növekedéssel pedig azt, hogy nagyobbak leszünk. Ez a két folyamat egymás mellett létezik ugyan, de ellentétes irányba húznak, és amíg a gazdasági növekedés a cél, addig a gazdaság a cél, a társadalom többi elemei és a körny ezet is csak eszköz. Ha a fenntartható fejlődést tűzzük ki irányvonalként, akkor a cél a társadalom folyamatos alkalmazkodóképességének növelése, ebben az esetben a környezet feltétel, és a gazdaság nem cél, csak eszköz. Ez nagyon nagy különbség. S hogy me nnyire a gazdaság az, ami ma irányít mindent, azt az orosz példa is igazolja. Hiszen azt ugyan mondhatjuk, hogy az Unió nagyon kemény politikai lépéseket tett - nyilván ez is közrejátszott , de azért ha megnézzük, hogy a valódi ok mi volt, miért nem akart ak csatlakozni: azért, mert azt gondolták, hogy amíg Amerika nem csatlakozik - hiszen náluk is nagyon nagy a kvótafelesleg , nincs vevőképes piac, amelyik megveszi a kvótájukat. Amikor kiderült, hogy azért az Európai Unióban elég nagy a piac - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) befejezem, elnök úr, egy mondat , akkor már elgondolkodtak, és amikor a biztosítótársaságok az amerikaiakat is elkezdték piszkálni, hogy biztosítási szempontból nem előnyös, ha nem lépnek ebben a vona tozásban, akkor az oroszok beléptek ebbe az egyezménybe, ami a gazdasági érdekek meghatározó erejét itt is megjeleníti. ELNÖK (Harrach Péter) : Szalay Gábor következik, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Ékes képviselő úr említette, hog y az a nagy kár - legalábbis így értettem a felszólalása egyik mondatát , hogy a kvótakereskedelem árverési része, tehát amikor az állam bevételt realizál, nem ingyen juttatja a gazdasági társaságoknak, ez nem kerül visszaforgatásra környezetvédelmi célok ra. Ha így lenne, az nagy baj lenne. Én nem állítom, hogy volt ilyen elképzelés is, de épp a költségvetési szavazás során fogadtuk el azt a módosítást, melynek értelmében a kormány köteles az árverésből realizált bevételét energiahatékonysági pályázatokra és
