Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója:
4517 A sors furcsa fintora, hogy a mai napon, a törvény tárgyalásakor Buenos Airesben éppen folyik az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos konferencia, de Magyarország nem nagyon tud feszíteni az első sorb an, mert még európai viszonylatban is elmarasztalásra került pont ezért, mert ez a törvény késve került a Ház elé, hiszen január 1jétől működne a kereskedelem az Európai Unióban, és azon öt ország között van Magyarország, amelyek nem állították össze a sz abályozásukat. Az is kétséges, hogy a törvény szerint felhatalmazott kormány a rendeleteit mikorra fogja bemutatni, mikorra lesz működőképes. Azt hiszem, január 1jéig elég rövid az idő ahhoz, hogy ezt a rendszert működtethessék. A bizottsági vitában tulaj donképpen a kormánypárti képviselők sem tudtak emellett érveket felsorakoztatni, csak a kormánypárti lojalitásuknak adtak hangot. Úgy gondolom, ez nem elégséges egy olyan szabályozásnál, amely többéves felhatalmazást ad cégeknek, és többéves pénzügyi bevét elhez juttat bizonyos vállalkozásokat. Ezen kívül az üvegházhatású gázokat csak a széndioxid vonatkozásában kívánja szabályozni. Hiába említ az államtitkár úr és a törvény is más gázokat, például a metánt vagy a CFCt, ezek nincsenek a törvényben nevesítv e, nincsenek rájuk vonatkozó szabályozások. Éppen ezért a törvény támogatását nem tudjuk felvállalni. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Józsa Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának. DR. JÓZSA ISTVÁN , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszóval szeretném folytatni: a gazdasági bizottságban egyhangúlag támogatták a résztvevők - ott voltak az ellenzékiek is - a törvény megalkotását. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Úgy gondolom, a rövid előkészítés mögött azért azt is észre kell vennünk, hogy ez a törvényi előterjesztés nem más, mint a 2003/87. európai irányelv végrehajtására vonatkozó hazai törvényalkotás. Ez eg y közösségi kötelezettségvállalást jelent, amely a kiotói egyezmény alapján a kibocsátási kvótákat hivatott szabályozni. Azt, hogy ki mennyit késett el ebben a vitában, bizottsági hozzászólóként nem kívánom ecsetelni, majd frakcióhozzászólóként fogom. Vis zont az európai emissziókereskedelem ugyanúgy, mint ahogyan a hazai, természetesen erre a most meghatározott körre, a széndioxidra és azokra az ipari létesítményekre vonatkozik, amelyek 20 megawattnál nagyobb tüzelőberendezéssel rendelkeznek, ide értve a hőerőműveket, a villamosenergiatermelő berendezéseket, az olajfinomítókat, a kokszolókat, a vaskohászattal és acéltermeléssel foglalkozó létesítményeket, a cement, az üvegipari műveket, az építőanyaggyártást, illetve a papíripar jelentősebb energiát fel használó üzemeit. (13.10) És az, hogy 2005től hogyan fog megindulni a kereskedelem, azt hiszem, a mi esetünkben alapvetően tényleg költségvetési érdek, tekintve, hogy a bázisévekhez viszonyítva Magyarország tartalékkal rendelkezik. Tehát ha úgy tetszik, M agyarországon ezen a környezetvédelmi megközelítésű piacon jelenleg kínálati piac van, tehát van eladható kibocsátási kvóta, ami a nemzeti vagyonnak a része, és természetesen mind költségvetési, mind környezetvédelmi célból ezzel okosan kell gazdálkodni, s áfárkodni; már a törvényalkotás folyamatában is erre gondolni kell. A bizottságban egyetértés mutatkozott, hogy a kérdésnek nemcsak a környezetvédelmi, de a gazdasági jelentősége is igen fontos, és ez alapján a különböző szervezetek véleményét is meghallga tta a bizottság. Így többek között a magyar bányászat jelen levő képviselője is véleményt formált, és ők gyakorlatilag más oldalról, az energetika fejlődésének az oldaláról közelítették meg a kérdést. Nem vitatták, hogy szükség van egy ilyen környezetvédel mi célú törvénykezésre, illetve az
