Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak

2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):

4446 Vane a jelenlegi jegybankelnököt kinevezett politikai erőnek érdeke a mai gazdaságpolitika

sikerességében? Ellenérdeke van, tisztelt képviselő úr. A mai ellenzék úgy gondolja, hogy ha a

kormány kudarcot vall a gazdaság

politikájával, akkor biztosabb az útja 2006ban a hatalomba. Én

nem állítom, hogy akár Járai elnök úr, akár a monetáris tanács általa jelölt tagjai ezt a politikát

folytatnák és ezt a politikai érdeket követnék, de hogy ilyen politikai érdeke van annak a p

olitikai erőnek, amely meghúzódik a jelenlegi jegybankelnök és az általa jelölt monetáris tanácstagok

kinevezése mögött, ezt bizony mondhatjuk, tisztelt képviselő úr. Ha van rosszabb annál, mint hogy a

jegybank kritikátlanul kiszolgálja

(Az elnök a csengő

megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a kormány politikáját, akkor az a rosszabb, ha a jegybank kritikátlanul ellenzi a kormány politikáját.

Nem azt mondom, hogy jelen pillanatban ez a helyzet, de hogy ez a kinevezési gyakorlat erre

lehetőséget ad, az

egészen bizonyos. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Szintén két percre megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, Szabó Zoltán teljes félreértéssel és

félremagyarázá

saival igyekszik két percekkel tördelni a vitát. Eleve vissza kell utasítanunk azt a

megalapozatlan vádat, sőt rosszindulatot, bár önmagában nyilván az MSZPnek lehet, hogy ellenzéki

időszakban ez volt a célja, de szerintem itt a Házban mindenkinek érdeke

az, hogy a magyar gazdaság stabil, egyensúlyi alapon fejlődő gazdaságot birtokoljon, és ehhez hozzá tudjon járulni. Azt gondolom, hogy ha már ezt a kérdést fölvetjük, akkor talán a kormányzatnak kell feltenni a

kérdést: valóban érdekelte abban, hogy gazda

ságilag stabil legyen az ország, mert akkor például van

egy olyan logika is, Szabó Zoltán, és van egy tényszerűség is, hogy így lehet leértékelni az állami

vagyont, és így lehet bizony jóval értéke alatt értékesíteni. És kinek a zászlajára van kitűzve a

pr

ivatizáció az nagy eszméje, Szabó Zoltán? Nem a mostani kormány szeretne mindenáron

értékesíteni? Ez is egy logika, azt gondolom, ezt is nyugodtan nevezhetjük méltatlannak, de sajnos a

tények ezt is mutatják. Azt gondolom, hogy sokkal inkább egy másik tény

re érdemes rávilágítani,

ami a mai törvényi helyzetnek a teljes félreértésén és félremagyarázatán múlik, tudniillik nem a

jegybankelnök nevezi ki a monetáris tanács tagjait. Ő javaslatot tesz, a miniszterelnök egyetért,

ahogy Medgyessy Péter egyetértett va

gy éppen nem értett egyet a jelöltekkel, és utána majd a

köztársasági elnök dönt a kinevezésről. De az érdemi döntés, jogosítvány ott van, gyakorlatilag a

miniszterelnök és a jegybankelnök közös akaratával lehet valaki ma a monetáris tanács tagja. Ez nem

v

itatható tény, ez ma is így működik. Önök ebbe kívánnak belenyúlni, és olyan megoldást keresnek, hogy csak a miniszterelnöknek a

jelölési jogosítványa legyen meg, hiszen a véleményezés csak egy véleménykikérés, semmi más.

(Az elnök a csengő megkocogtatásáv

al jelzi az idő leteltét.) Ez a tény, sajnos. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP)

: Köszönöm, elnök úr. Nem kívánnék én Domokos képviselő úrral itt tartalmi vitá

kba elegyedni. Azért egy dolgot mindenképpen szeretnék megjegyezni. Az az összeesküvéselmélet, hogy a

jelenlegi kormány szeretné tönkretenni a gazdaságot, hogy minél olcsóbban tudja kiárusítani a

gazdaságot, mert ennek a kormánynak a célja a mindenáron va

ló privatizáció - nem, képviselő úr.

Ennek a kormánynak nem a mindenáron való, hanem a jó áron való privatizáció a célja

(Varga Mihály: Kinek jó áron?)

, és ebben - mint már több ízben lefolytattuk ezt a vitát - messzemenően

kiállja az önök kormányával az ö

sszehasonlítást, tekintettel arra, hogy önök annak idején egy