Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
4445 Tisztelt kormánypárti Képviselő k! Olvassák el a jegybanktörvényt! Olvassák el az alkotmányt! Ez nem a kormány feladata. Nagyon helyesen írta a 2005re beterjesztett költségvetési törvényjavaslat indoklása - sajnos csak írta, de ezt önök nem gyakorolják, - hogy a monetáris politika alakí tása kizárólag - szeretném aláhúzni: kizárólag - a jegybank feladata. Önök ezzel a módosítással most újra ebbe próbálnak beavatkozni. Úgy gondolják, hogy szép szóval nem megy; meg kell akkor próbálni a PSZÁFtörvényhez hasonlóan erőszakkal, azaz törvénymód osítással ezt elérni. Zárójeles megjegyzésem: szintén egyetértek itt is Hargitai képviselő úrral, aki elmondta a mondandóm egy részét. Az az eljárás, ahogy önök ezt idehozták a Ház elé, és ahogy most újra visszakerült a Ház elé, szerintem semmilyen tekinte tben nem felel meg annak, amit a jegybanktörvény is előír. A jegybanktörvény világosan kimondja, hogy mind a kormánynak, mind a parlamentnek egyeztetési kötelezettsége van. Önök ezt nem tartották be. Nézzék meg a bizottsági ülés jegyzőkönyvét! Amikor a köl tségvetési bizottságban erről tárgyaltunk, a jegybank jelen lévő képviselője világosan elmondta, hogy semmiféle egyeztetés erről a mostani módosításról velük nem történt. Szeretném tehát azt is elmondani, hogy mindennek - amit most tárgyalunk - a mozgatóru gója alapvetően az a gazdaságpolitika, amely a magas államháztartási hiányt, a rossz fiskális politikát a monetáris politikán próbálja számon kérni. Klasszikus kifejezéssel önök azt a kétéves kudarcsorozatot, ami a magyar gazdaság mögött van, most a jegyba nk háza elé próbálják húznivonni. Szeretném azzal zárni a hozzászólásomat, hogy ebben az esetben is a tűzzel játszanak. Mint ahogy 2003 januárjában kiderült, hogy hosszú távon nem lehet egy kormányzat számára sem mást mondani és mást cselekedni, itt is ki fog derülni. Hiába mondják el önök naponta háromszor azt, hogy mennyire jó viszony alakult ki vagy alakul éppen ki a jegybankkal, a jegybank és a kormány között, ha ennek az élet teljesen ellentmond; ha ennek ez a gyakorlata, amit itt követnek a Házban, i lyen javaslatok beterjesztésével teljes egészében ellentmond. Ha még sokáig halljuk azt a miniszterelnöktől és a gazdaságpolitikáért felelős minisztereitől, hogy gyengébb forint kell, hogy alacsonyabb árfolyam kell, ha még sokáig halljuk azt, hogy a gazdas ágpolitika hibájáért a jegybank a felelős és nem a kormányzat, ha még sokáig halljuk azt, hogy beledöglünk az erős forintba, akkor ennek előbbutóbb következményei lesznek; és nem kívánom sem magunknak, sem az országnak azt, hogy megismerkedjünk egy olyan valutaválsággal, amit 2003 januárjában sikerült elkerülni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót két percre Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönö m szépen, elnök úr. Varga képviselő úr az idén Nobeldíjjal jutalmazott két közgazdász 27 esztendővel ezelőtti dolgozatára hivatkozott, ami valóban a független intézmények kiegyensúlyozó szerepében látta a garanciáját egy gazdaság sikerességének. Csakhogy, tisztelt képviselő úr! A jelenlegi szabályok szerint kinevezett monetáris tanács mondhatóe függetlennek mindenféle politikai érdektől? (21.10) Nem mondható, tisztelt képviselő úr, hiszen a miniszterelnök javaslatára kineveznek egy jegybankelnököt, és ezt követően ennek a jegybankelnöknek a javaslatára nevezik ki a monetáris tanács összes többi tagját, akár jegybanki alelnök az illető, akár nem. Ennek következtében tehát a jegybankelnököt kinevező kormány és miniszterelnök politikai akaratától a testület l egalábbis nem mondható függetlennek.
