Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
4444 Miért is vagyunk újra itt? Hargitai János képviselőtársam már föltette ezt a kérdést. Osztom a véleményét: azért vagyunk itt, mert önök egy politikai kérdésre csak itt és csak így tudják a választ megadni. Azért vagyunk itt, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak a parlament ellenzéki oldalának, hanem a köztársasági elnöknek is szem et szúrt az a fajta kettős beszéd, ami ebben a kezdeményezésben és ennek a kezdeményezésnek az indoklásában tetten érhető volt. Azok az állítások, amelyeket már elmondtam, hogy a hatékonyság erősítése, a függetlenség növelése, a sokszínűség megteremtése - nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr milyen sokszínűségre gondolt, de nyilván egyszer ő is megosztja ezt a véleményét a Házzal, hogy mit jelent itt a sokszínűség , szóval ezek köszönő viszonyban nincsenek azzal az előterjesztéssel, amit benyújtottak, ami t mindenfajta vélemény meghallgatása nélkül elfogadtak, és amit most újra meg kell tárgyalnia a magyar parlamentnek. Ez nem növeli a hatékonyságot. Ugyan hogyan növelné a hatékonyságot, hiszen a monetáris tanács döntéshozatali eljárása változatlan lenne ug yanúgy, mint eddig? Nem növeli a függetlenséget. Hogyan is tudná növelni, amikor az Európai Központi Bank is azt a véleményét húzta alá, hogy ez a miniszterelnöknek ad indokolatlan többletjogosítványokat? És miféle sokszínűség az, ahol ennek a javaslatnak az elfogadásától kezdődően minden egyes monetáris tanácsi tag kinevezése a miniszterelnökhöz lehetne köthető? Azt gondolom, hogy jó lenne szembenézni azzal a helyzettel, amit előidéztek: sem belföldön, sem külföldön ennek a javaslatnak a támogatása nem val ósult meg, kivétel persze a magyar parlament. Még azok a mértékadó kutatók, elemzők is, akik ilyenkor azért publicisztikában, nyilatkozatban az önök véleménye mellé szoktak állni, még azok is hallgatnak ebben a kérdésben, nem véletlenül. Teljesen okkal és joggal, ők is érezték, hogy itt kilóg az a nagy politikai lóláb, ami a rossz gazdaságpolitika monetáris tanácsra való hárításában testesíthető meg. Nézzünk egykét pontot ezek közül az aggályok közül! Font Sándor képviselő úr elmondta, hogy az egész MNBko rmány közötti konfliktus 2002 nyarán indult a felügyelőbizottsági ötlet előhúzásával a fiókból. Azért jegyezzük meg azt is, hogy nemcsak a felügyelőbizottság felállítása volt a konfliktusnak az eleme már akkor, hanem a döntési jogosítványokat oly mértékben is változtatták meg, amely csökkentette a jegybank monetáris tanácsának döntési kompetenciáját. Göndör képviselő úr vagy Kovács képviselő úr itt volt akkor, nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Itt van az a fajta érv, ami nagyon sokszor elhangzik, hogy a magyar gazdaságot, a magyar gazdaságpolitikát meg kell óvni attól, hogy csak és kizárólag egyfajta szempont érvényesüljön a döntéshozatalban; értsd ez alatt a monetáris tanács döntéshozatalát. Nos, az elmúlt időszakban többször elmondtuk, de itt újra meg kell ismételnünk: a jegybanktörvény teljesen világosan és egyértelműen fogalmazza meg, hogy mi a dolga a jegybanknak és a monetáris tanácsnak. Árstabilitás. Ha megnézik ennek a most kiosztott európai alkotmánynak a szövegét - Kovács képviselő úrnak javasl om, az 56. oldalt lapozza föl , ugyanezt találja: árstabilitás. Ebből a szempontból a jegybank és a monetáris tanács hitelességét, szavahihetőségét az adja meg, hogy az előre kijelölt inflációs célkövető rendszer, az ennek keretében megvalósuló árstabilit ás igazodike ahhoz, amit prognózisként a jegybank fölvázolt, vagy nem. Önök az elmúlt két és fél esztendőben nagyon sok olyan lépést tettek, ami azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy a jegybank - a monetáris tanács - ettől az önként vállalt célkövető r endszertől eltérjen, és más pályára álljon. Emlékezzünk vissza: 2002ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök Mezőkövesden lakossági fórumon van, ahol kijelenti, hogy “ócsítani kell” - nyelvújítási szóval élve - a forintot. Emlékezzünk vissza arra, hogy m ind László Csaba, mind Csillag István, mind Medgyessy Péter és most Gyurcsány Ferenc is hányszor és hány alkalommal beszél arról, hogy alacsonyabb kamatokra van szükség, hogy gyengébb valutára, gyengébb forintra van szükség!
