Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 7 (194. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
4318 És én azt mondom, hogy szerencsésebb lenne, illetve szerencsés lenne kiegészíteni valamilyen alapképzéssel, amit a mindenkori bányavállalkozónak kell fizetni, pontosan arra az esetre, ha eltűn ne, jogutód nélkül megszűnne, és még sorolhatnám, hogy ne az államnak kelljen adott esetben felvállalni, hogy ezeket a károkat helyreállítsa. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor képviselő úr, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Pap János képviselőtársam kérdést tett fel - jogosan , hogy mennyi pénzről is van szó. Az elmúlt tíz év során a bányajáradékba befizetett összegek nagysága pontosan rendelkezésre áll, itt is van előttem, ez évent e 11,5 milliárd, illetve 18,1 milliárd között változott a '95től tartó nyolc vagy kilenc év során. Pontosabban az utolsó két évben, 2003ban 17 milliárd 759 millió, 2004ben pedig 18 milliárd 153 millió volt. Tehát ennek a tíz százaléka az olyan erős másf él milliárd forintot jelent, 1,71,81,9 milliárd forintot évente. Ez természetesen nem annyi, amiből nagyon gyorsan lehetne ezeket a tájsebeket gyógyítani, de annál mindenesetre jóval több, mint ha a feladatot negligálva egyszerűen ebből az összegből is s pórolunk, és évente ennél is jóval kevesebbet fordítunk erre a célra, mint ahogy az az elmúlt időszakban előfordult. A másik aggályt illetően, hogy mi van, ha a bányavállalkozó eltűnik: alapvetően, mint említettem, csak a '93as bányatörvény hatálybalépésé t megelőző időszakban nem deríthetők föl. Értem a kérdést, vannak itt trükkök, mindenféle trükkök bedobása nem ismeretlen ezen a területen sem, de '93 óta az én információim szerint ez nem igazán életszerű veszély, hogy valaki nyom nélkül tud eltűnni az el múlt tíz év vállalkozói közül, ez inkább az 1993at megelőző időszakra jelent valódi életszerű helyzetet. Köszönöm. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Újabb kétperces hozzászólásra következik Pap János képviselő úr, Fidesz. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tiszte lt Képviselőtársaim! Lehet, hogy azt a részét nem figyeltem, hogy a kárt felmértéke, hogy az vajon mennyi, mert a másfél milliárdot az értem, de hogy ez gyakorlatilag hány év alatt valósul meg, ezt lehet, hogy nem figyeltem, ahogy jegyzeteltem, mert közbe n a következő dolog jutott az eszembe. Mi a környezetvédelmi garancia ebben az alapban? Tehát a szándék teljesen érthető számomra is, és teljes mértékben támogatom, nincs ezzel baj. Mi a környezetvédelmi garancia ebben a kérdésben? Tudniillik pontosan a ma i, előttünk lévő törvénymódosítással kikerül a hatályos törvény 27. § (3) bekezdéséből, amikor az ásványvagyongazdálkodás részletes követelményeit a miniszter a környezetvédelmi miniszterrel közösen állapítja meg. Nos, igen tisztelt képviselőtársaim, én a zt gondolom, hogy ez a rész például speciel oda tartozik, ahhoz tartozik. Egyszer kiemeljük a környezetvédelmi miniszternek az egyeztetési kényszerét, ha úgy tetszik, a gazdasági miniszterrel, most pedig képezünk egy olyan alapot, ami az önök megfogalmazás a szerint tájrendezési célelőirányzat, eközben kivesszük a 27. §ból a környezetvédelmi miniszternek az együttműködését. Innentől kezdve azt, hogy milyen célra megy, milyen prioritás van, ezek szerint nem a környezetvédelmi miniszter hatá rozza meg a jövőben, hanem a bányákért felelős miniszter, a gazdasági miniszter, és ugyanoda jutunk, mint a költségvetésben, hogy ugyanazt a pénzt három vagy négy helyre felhasználjuk, megcímkézzük, miközben, mint tudjuk, egyszer használjuk föl. Tehát nem látom azt a garanciát, hogy valóban ezeket a tájsebeket tüntetjük el, de ha a tájsebeket tüntetjük el, meddőhányókat és még amit felsoroltak, akkor megint csak nem látom azt a garanciát, hogy abban a sorrendben vagy azzal a prioritással, mint amikor a körn yezetvédelmi miniszter -
