Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 7 (194. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
4316 A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlé s! Soron következik a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Az előterjesztést T/12721. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/12721/51. számon kapták kézhez. Indítványozom, hogy a módos ító javaslatok összefüggéseire és szabályozási tárgykörükre figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetérte ezzel a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Sza vazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy jelezzék, melyik ajánlásponthoz kívánnak hozzászólni. Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 147. pontjaira. Megado m a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ, ötperces időkeretben. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő ajánlás 7. számú pontjához szeretnék hozzászólni. Podolák György képviselőtársammal közösen beadtunk egy m ódosító indítványt, amelyet nagy örömünkre mind az előterjesztő, mind a kompetens gazdasági és környezetvédelmi bizottság tudott támogatni. Ez egy tájrendezési célelőirányzat létrehozataláról és egyúttal a Magyar Bányászati Hivatal felügyelete alá sorolásá ról szólt. Röviden összefoglalva ennek az a lényege, hogy az 1993ban létrehozott bányatörvény rendelkezett arról, hogy a törvény hatálybalépését megelőző évek, évtized során a bányászati tevékenységgel okozott környezetvédelmi károkat - amelyeknek már nin cs meg a gazdájuk, a felelősük, mert a cégek talán már nem is léteznek; tehát ahol nem nyomon érhető a károkozó személye - költségvetési pénzből, pontosabban, az évente befizetésre kerülő bányajáradék egy bizonyos részéből, 10 százalékából - a 10 százalék felpántlikázásra kerül kifejezetten erre a célra - hozzuk rendbe és csináljuk meg a tájrendezést, valamint a rekultivációt. Az 1993as törvény egyúttal arról is rendelkezett, hogy ennek a feladatnak a gazdája a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium lesz . Az elmúlt évek során azonban többfajta probléma adódott a kivitelezéssel kapcsolatban. Egyrészt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban is sok minden más egyéb hasznos feladatot végezvé n nem mindig volt bizonyos, hogy az erre szánt pénzek pont erre a feladatra kerülneke felhasználásra, de az utóbbi időben sajnos ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy a költségvetés egyszerűen nem finanszírozta a KVVMet a bányajáradékból visszafor gatott 10 százalékkal, igazából nem volt átlátható a rendszer működése, miközben a bányászati tájsebek nem gyógyultak a megfelelő hatékonysággal és gyorsasággal. Ez mindannyiunk közös kára. Ezért gondoltuk úgy képviselőtársammal, hogy az eddigi gyakorlat n em folytatható, nem jó, tiszta vizet kell önteni a pohárba, átlátható rendszert kell létrehozni, létre kell hozni egy célelőirányzatot, amit a felelős, a területet és a kérdést legjobban átlátó Bányászati Hivatal kezel, amelynek nincs más egyéb jellegű tev ékenysége, a költségvetés pedig a visszaforgatott pénzt erre a célelőirányzatra fizeti be. Erről szólt a 7. számú módosító indítványunk, és öröm volt, hogy ezt mindenki támogatni tudta. Időközben azonban konzultációt folytattunk egyrészt a Környezetvédelmi Minisztériummal,
