Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3887 Felvetődik a kérdés: csak akkor helyes a privatizáció, ha ő teszi? És üldözendő, ha más él ezzel az eszközzel? (Taps a kormánypárti padsorokban. - Ékes József: Az nonprofitról szólt!) Tisztelt Ország gyűlés! Egy eredményes referendum, ahol az igenek kerülnének többségbe, azt az üzenetet közvetíti a kormány és a törvényhozó számára, hogy a jövőben közpénzekből egészségügyi szolgáltatást csak olyan intézmények nyújthatnak majd, amelyek állami vagy önkorm ányzati tulajdonban vannak. Súlyos visszalépést jelentene ez az egészségügy számára, de a kormány, ha sajnálkozva is, tudomásul fogja venni, és tiszteletben fogja tartani a nép akaratát. Végül hadd idézzek néhány sort az egészségügyi törvény 13. §ából: “A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra. A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre. A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleg sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt, és annak okait.” Nincs ez másként a népszavazásnál sem. Mi a részünkről megadjuk a szükséges tájékoztatást, még ha egyesek nem is értenek ezzel egyet. Őszintén remélem, hogy bízhatunk a választópolgárok bölcsességében; számukra egy torz, megnyomorított egészségügy biztosan nem tudja a kívánt szolgáltatásokat nyújtani. Az emberek tudják ezt, és meggyőződésem szerint ezt fogják majd kifejezni szavazataikkal. Köszönöm megtis ztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Kérdezem a tisztelt kormányt, hogy a 6 perc 4 másodperc idejükkel kívánnake élni, vagy pedig rátérhetünk a vezérszónoki körre. Úgy látom, hogy nem; akkor áttérünk a vezérszónoki körre. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 2020 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nem lesz lehetőség. Először megadom a szót Burány Sándornak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja n evében felszólalni kívánó képviselő úrnak. (Közbeszólások, zaj.) Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. BURÁNY SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Idefele jövet az autóban a Budapest Rádióban egy társadalmi célú hirdetést hallottam. Ez a társadalmi célú hirdetés arra kért mindenkit, aki hallgatja az adást, hogy adakozzon egy alapítvány javára. Ez az alapítvány azt a célt tűzte maga elé, hogy korszerűbb, mob il röntgenállomásokat szerez be és üzemeltet. (Dr. Vitányi István: Ez a tévében volt, nem a rádióban!) Ezekkel a mobil röntgenkészülékekkel ugyanis a kisbabák korszerűbb módon, kisebb sugárdózissal vizsgálhatók. Nem lehet kérdés számunkra, hogy a cél nemes . Ugyanakkor ez a társadalmi célú hirdetés rávilágított az egészségügy néhány alapproblémájára. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor két kérdéssel kell szembenéznünk. Az egyik: ha és amennyiben korszerűsíteni akarjuk az egészségügyi ellátás okat, akkor ezt kinek a pénzén tesszük? A második, hogy az ily módon korszerűbbé vált egészségügyi intézményekben kelle többet fizetni a betegeknek a szolgáltatásért, mint eddig. Talán e hirdetésből is világos, hogy ezek a kérdések nem kerülhetők meg, ha egészségügyről beszélünk, akkor is beszélnünk kell ráfordításokról, pénzről, költségekről. Ez minden időben vita tárgya. A baj az, hogy ez a népszavazás ezt a vitát egy nagyon veszélyes kényszerpályára állította. Ugyanis egy eredményes népszavazás után az e kérdésekre adott választ mereven leszűkíti. Nem csoda, hogy maga az Alkotmánybíróság is nehéz helyzetben volt, amikor a népszavazásra feltett kérdés alkotmányosságát vizsgálnia kellett. Olyannyira nehéz helyzetben volt, hogy nem is jutott konszenzusra, n em értettek mindenben egyet egymással az alkotmánybírák. (Balsay István:
