Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 30 (191. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT (független):
3844 ragadtathatom magam, hogy valóban ki kelle bányásznunk azt, amit a bányász technológiailag ki tud bányászni, illetve amit a közgazdász gazdaságosság szempontjából kibányá szhatónak vél. Azt hiszem, nem. Erről váltottunk szót az előbbiekben. Az előttünk lévő törvényjavaslat három célja közül én magam a bányatelekkel fedett ingatlanokon az ingatlantulajdonosok jogait érintő garanciális szabályokkal kívánnék foglalkozni, de eg y kicsit kiterjesztve, nemcsak a tulajdonosokkal, hanem a tágabb közösség érdekével is. A bányatörvény alaptétele, hogy az ásványi nyersanyagok természetes állapotukban az állam tulajdonában állnak. Közérdek, hogy az állam rendelkezzen a tulajdon felett, e zért korlátozza a magánérdeket. Akkor is korlátozza, ha az ásványi nyersanyag kőolaj, akkor is, ha földgáz, akkor is, ha szénvagyon, valamiféle érc, de akkor is, ha csupán kavics. Ha technológiailag, ha az eljárás jogi rendje miatt helyes is, hogy ezek egy törvényben kerülnek szabályozásra, a fajlagos értékük miatt ez nem helyes. Úgy vélem, hogy a különféle ásványi anyagoknál más és más lehet a megjelenített közérdek. Itt kell feltennünk azt a kérdést, vajon magyar nemzeti érdeket szolgále, ha például a ka vicsvagyont korlátok nélkül kitermeljük. Szerintem nem. Azért nem, mert nem a magyar gazdaságnak van rá szüksége - persze egy kicsit sarkítva , hanem, mondjuk, az osztrákénak. Ha valaki végignézi NyugatMagyarországot, akkor azt látja, hogy hosszú tömött sorokban mennek át a kavicsszállító kamionok a kifejezetten erre a célra épített zöldhatáron, majd ott gondosan ledepózzák a kavicsot, mivel náluk szigorúbb környezetvédelmi szabályok miatt ezt a bányászatot eléggé megnehezítik. Aztán tájsebek sora fogad b ennünket. Ha valaki a Rába mellett a főúton autóval közlekedik, akkor azt látja, hogy a rekultivált területek elvágják a tájat, jó esetben amúgy mérnökösen, négyszög alakú depókkal próbálják körülvenni a bányatavakat. Szörnyű látvány! S kiszámoltae valaki , hogy a befolyt bányajáradékok, a befolyt adók fedezike az utakban okozott hatalmas károkat? Ezt az egyenleget megvontae valaki? Ebben sem vagyok biztos. Szerintem az is elég indok lenne arra, hogy ne nyissunk például kavicsbányát, ha a tulajdonos nem a karja. Mert van, amikor a tulajdonos nem akarja. De miért nem akarja? Azért, mert azt mondja, hogy ott van az ő jó minőségű földje, valamint olyan az érzelmi töltése, hogy már az apja meg a nagyapja is ott művelte a földjét; vagy ott horgászik évtizedek ót a. Nos, a kavicsvagyonnál még az ilyen érzelmileg túlfűtött és nevetségesnek tűnő indok is elég kellene legyen arra, hogy ne adjunk engedélyt kavicsbányászatra. De ha az egyéni érdek sérül is, vagy nem kellően érvényesül, a tágabb közösség érdekét akkor is jobban figyelembe kellene venni. Ebben a törvényjavaslatban erre vannak jelek, de úgy vélem, inkább csak az Alkotmánybíróság elvárásainak akart megfelelni a jogszabályt összeállító, mert például ha azt mondta, hogy semmiféle határidőt nem állapít meg X he lyen, akkor megállapít jó nagyot, öt évet, amely aztán még hosszabbítható is. De kiterjesztve a tágabb érdekre, hadd hozzak fel egy konkrét akut példát NyugatMagyarországról, ez pedig az elég hírhedtté vált lignitügy, amelyben megnyilatkoztak politikusok is. Megyei, országgyűlési képviselők, államtitkárok, miniszterek biztosítottak tízezreket - a tüntetéseken megjelenő tízezreket vagy az aláírásukkal tiltakozó tízezreket , hogy nem lesz lignitbánya. Sőt, pénzt is ígértek a megoldás segítésére oly módon, h ogy a helyi területrendezési tervekbe kerüljön be egy passzus, amely úgy szól, hogy “község területén bánya csak akkor nyitható, illetve üzemeltethető, ha a szabályozási terv tartalmaz bányászatra szánt területet; ennek hiányában a bányatelekalakítás és a z ezeket előkészítő munkák nem engedélyezhetők”. Miniszterelnöki ígéretre került pénz a rendezési tervekre, amelyeket aztán el is készítettek. Ezzel szemben azt olvassuk az itt megjelent törvényben - pont az ellenkezőjét : “A területrendezési tervek, ille tőleg a településrendezési eszközök kidolgozásánál a bányafelügyelet megkeresésével figyelembe kell venni a nyilvántartott ásványi nyersanyagvagyont tartalmazó területeket. A bányafelügyelet javaslatára a megállapított bányatelek területén a szabályozási t ervekben területfelhasználási, illetőleg építési korlátozásokat lehet életbe léptetni”. Tehát azt várták
