Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3519 Ennek a törvénymódosításnak az általános indokolásában olyan kifejezések szerepelnek, mint a szegénység elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések, a szociális biztonság növelése érdekében hozott intézkedések. Nos, én erre a javaslatra azt mondom , hogy kevés. Nagyonnagyon kevés, ami ebben benne van. Azt is mondhatom, hogy jó irányba tett lépések, de olyan parányi lépések, amiket az a több százezer ember, akikre az előbb utaltam, vélhetőleg nem is vagy alig fog érzékelni; szükséges, de messze nem elégséges lépések. Annyira nem elégségesek, hogy bennem úgy is fölvetődik a kérdés, hogy érdemese most egy ilyen törvénymódosítást csinálni, akkor, amikor már évek óta gondolkozunk rajta, hogy az egész szociális ellátórendszerünket újra kell szabni. (Az e lnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tizenöt évvel a rendszerváltás után el kellene tudni jutni oda, hogy kiszámoljunk és megfogalmazzunk egy szociális minimumot, amit mindenki számára biztosítani kellene. Tudom, egy ilyen típ usú munka elindult a minisztériumban, egy koncepcionális újragondolása ennek a kérdésnek a Szolidprogram keretében. Ezt a kis törvénymódosítást kis szolidnak hívtuk kezdetben, aztán mini szolidnak, ma meg már úgy hallom, hogy a nano szolid kifejezés illik rá, annyira a zsugorított változata annak, amiben egyetértettünk, hogy szükség lenne rá. Hogy számokat is tegyek mellé: ez a dolog úgy nézett ki még az év elején, tavasszal, hogy körülbelül 30 milliárd az, amire tervezni kellene a kis szolid programot, am iből nyár végére lett olyan 6 milliárd. Én már akkor föltettem magamnak a kérdést, hogy akkor most ezt érdemese. Mire benyújtásra került, a mellétett költségkihatások azt mutatják, hogy 3,98 milliárd forint a költségvonzata. (11.20) Tisztelt Képviselőtárs aim! Az előbb Harrach Péter úr a munkára utalt, a munka fontosságára, a munkára való ösztönzésre. Arra figyelmeztetett bennünket, hogy a segélyezési rendszerünket úgy kéne kialakítani, úgy kéne felépíteni, hogy az munkára is ösztönözzön egyúttal. Én, megmo ndom őszintén, ezzel a gondolatmenettel egyetértek. A segélyezési rendszerünket nem lehet úgy kialakítani, hogy ne vennénk számításba, hogy mennyi az, amit munkával kereshetünk. Valamikor az évtized elején, amikor előállt Magyarországon, mármint a 90es év ek elején, a rendszerváltást követő első három évben előállt Magyarországon a nagyarányú munkanélküliség, és először csináltuk meg a munkanélküliek ellátásáról szóló szabályokat, akkor éltük át azt a helyzetet, hogy a munkanélküliellátásból kapható támoga tás és a munkával szerezhető jövedelem között nagyon pici a rés, hogy igazából nem ösztönöz munkára az, hogy segélyt kapni az egy jelentős életszínvonalromlás. A munkanélküliellátórendszerünket utána több menetben szigorítottuk, és azt kell mondani - és ezt kéne észrevenni , hogy mára alapvetően megváltozott, megfordult a helyzet. Ma már, még ha a minimálbért veszem figyelembe - ami egyébként, hadd tegyek egy zárójelet, ugyanúgy nem a megélhetést biztosító jövedelemszint , ha a minimálbért hasonlítom ah hoz a mértékegységhez, amit a szociális törvény visszatérően alkalmaz, tudniillik ez a minimálnyugdíj, minimál öregségi ellátás, akkor a következőket lehet megállapítani: idén 53 ezer volt a minimálbér, a minimálnyugdíj pedig 23 200 forint, ha kiszámolják képviselőtársaim, ez 43,77 százalék, tehát kevesebb, mint a fele. Én erre az arányra már azt mondom, hogy túl nagy, és mondom ezt elsősorban azért, mert a ki nem számított, vagy mondjuk, konszenzussal el nem fogadott, de igényelt szociális minimumhoz képes t mind a kettő nagyon alacsony. Most ha megnézzük a jövő évi adatokat, akkor azt látjuk, hogy ez a rés, ami a minimálbér és a minimálnyugdíj között kialakult és megvan, tovább nő, egy fél százalékkal, éppen fél százalékkal, de tovább nő, miközben, azt gond olom, hogy egyetérthetünk abban, hogy ezt a rést most már inkább szűkíteni kellene, most már inkább valamilyen technikával föl kéne tornázni azoknak az ellátását, akik segélyből élnek. Jövőre várhatóan 57 ezer forint lesz a minimálbér, és ha rászámolom az öregségi nyugdíjminimumra azt a 6,25 százalékos emelést, amit a költségvetésben elterveztünk, akkor abból
