Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója:
3509 Nem véletlen, hogy az egészségügyi bizottságban egy felületesen, idő hiányában részleteiben nem tanulmányozható törvényjavaslatban a 20. § volt az, amit meg tudtunk ragadni, és bizottsági vita, illetve nem is fogalmaznék úgy, hogy vita, inkább beszélgetés, nyugodtan mondhatnám úgy, hogy szakmai beszélg etés alakult ki a közgyógyellátás rendszerével kapcsolatban. Egyetértés volt mindkét oldalról abban, hogy a közgyógyellátás jelenlegi rendszere ebből a szempontból nem jó, mindenféleképpen átalakításra szorul. Abban is egyetértés volt, és a kormány képvise letében a helyettes államtitkár asszony is egyetértett azzal, hogy a jelenlegi helyén az egészségügy berkein belül nem feltétlenül jól működik a rendszer, át kellene helyezni. Pont ezért aggályos a törvénynek ez a paragrafusa, hiszen ha ezt ilyen formában elfogadjuk, akkor lényegében kötött pályára helyezzük az egész közgyógyellátás rendszerét. Úgy tűnt, hogy ezzel kapcsolatosan fogadókésznek mutatkozik a minisztérium, a kormány, hogy ezt a részt módosítsuk. Egyéb részekkel nagyon nem tudtunk foglalkozni, h angsúlyozom, néhány órával a benyújtást követően tárgyalta az egészségügyi bizottság. Ezért fogalmaztam úgy, hogy a kormánypárti képviselőkkel szemben az ellenzéki képviselők nem tudták támogatni az általános vitára való alkalmasságot. Kísérletet tettünk a rra, hogy egy hét haladékot kérjünk, hogy egy héttel toljuk el a törvényjavaslat tárgyalását. Erre lehetőséget nem kaptunk, így alakult ki ez a szavazási arány. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Az emberi jogi bi zottság alelnökének, a bizottság előadójának, Donáth László képviselő úrnak adom meg a szót. DONÁTH LÁSZLÓ , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója : Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A mi bizottságunk ha sonlóképpen megtárgyalta ezt a szociális tárgyú törvények módosításáról szóló javaslatot. Érdemi vita nem volt, azonban néhány kérdés fölmerült, és ha megengedik, akkor ezekre felhívom a figyelmüket. Az önkormányzatok teherbíró képességével kapcsolatban a bizottság elnöke fogalmazta meg aggályait, de miután kielégítő választ kapott arra, hogy mi módon gondoskodik a Kincstár a megnövekedett költségek biztosításáról, elfogadta a választ. Hasonlóképpen fölmerült a differenciált normatíva kérdése, hogy a különf éle fenntartású, illetve különféle súlyosságú embereket ellátó intézmények kapcsán mikor kerül ez bevezetésre, és ugyanúgy, ahogy több bizottságban, szintén előkerült a módosítás bevezetésének ütemezése. Nagyjábanegészében azért nem alakult ki vita, hisze n nyilvánvaló, hogy a törvénymódosítás az érintettek javát igyekszik szolgálni, és normális ember nem tesz keresztbe még gondolatilag sem annak, ami a másik javát szolgálja. Másfelől kicsit szomorú vagyok, hogy Göncz Kinga ilyen büszkén említette az 53. §ban ezt a mondatot, hogy gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. Göncz Kinga hozzám hasonlóan nagyon jól tudja, hogy törvényt valamely közösség arra és arról hoz, ami ott van. (10.30) A tízparancsolat óta, Hammurápi törvényei óta a mi nyomorúságos törvényalkotásunkig mindig azt kell szabályozni, ami problematikus. Nem vagyok büszke arra, hogy a mai magyar társadalom ütivágja a gyermekeit családon belül, csalá don kívül. De még kevésbé érzem ezt kiemelendőnek mint pozitívumot, ha azt a bizonyos New Yorki konvenciót elővesszük, és megnézzük, hogy mi van abban. Ha egybevetjük a '97es törvénnyel, talán vannak itt még olyanok, akik '97ben velem együtt ezen munkál kodtak: én már akkor is szégyelltem magam amiatt, hogy a konvenció '89. november 20án keletkezett New Yorkban, a magyar törvényhozásnak hét évre volt szüksége ahhoz, hogy abból hazai törvényt alkosson. Másrészt elég visszaemlékezni az 1901es VII. törvény re és XXVIII. törvényre; senki sem élt akkor, nem azért mondom, hogy így emlékezzenek, de aki ezen a területen honos, tudhatja, hogy
