Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
3452 nyilván azt várják el, hogy valamifajta olyan becsléssel jöjjünk ide, ami t aztán nyugodtan cincálhatnak, mert hiszen nincs megalapozva az a becslés. Nem hoztunk ide ilyen becslést, nem is fogunk ilyen számokat mondani, mert nem lehet fix számot mondani egy ilyen meglehetősen sok összetevős döntési szituációban. Még egy dologra hadd emlékeztessem az ellenzéki képviselőtársakat, mert többször a pedagógusokat említették különböző összefüggésben. Megint csak azt mondom, lehet, hogy a boldogsághoz a rossz memória hozzátartozik, de ki is emelte föl a kötelező óraszámát a pedagógusokna k, és ki csökkentette le? Melyik időszakban történt a kötelező óraszám növekedése? (Sági József: Hány éve nem volt béremelés? Három éve nem volt.) Sági képviselő úr, mikor történt ez, és mikor történt a csökkenés? Erre tessék válaszolni, és akkor világos k ülönbséget lehet tenni a '982002 közötti kormány és a 2002 óta működő kormányok között. (Sági József: Nem volt három éve béremelés.) Csak azért, hogy minek van kiszorító hatása és minek nincs. A kötelező óraszám növelésének volt kiszorító hatása. Nem kell ezt elfelejteni. Tudom, nehéz ezekre emlékezni, de bizony így van. Bernáth Ildikó képviselő asszony azt mondta, hogy az vicc, hogy a nyugdíj előtt a versenyszférában gondolkodjunk, arra gondolunk, hogy ott el tudnak helyezkedni. (Közbeszólás a Fidesz sora iból: Rossz vicc!) Először is nem nyugdíj előtt, mert ez a program a hölgyek esetében már 53 éves életkortól, férfiak esetében 56 éves életkortól működik. (Bernáth Ildikó: Az 53 évesnek van esélye?) Másodsorban meg olyan ösztönzőt használunk, és itt Béki G abriella képviselő asszony felvetésére is válaszolok - majd nyilván elolvassa a jegyzőkönyvből. (Dr. Kis Zoltán: Itt van mellettem a pulpituson. - Béki Gabriella: Itt vagyok.) Ja, bocsánat, a jegyzői helyen ül. Tehát olyan ösztönzőt javaslunk elfogadni, ho gy ha valaki elkezdi a programban való részvételt, de talált a versenyszférában helyet, akkor megkaphassa a hátralévő időt. De ennek van egy felső korlátja, és itt van egy félreértés valószínűleg, mert a szöveg arról szól, hogy maximum annyi lehet, amennyi t akkor kapott volna, ha felmentéssel és végkielégítéssel távozott volna. Tehát ez a felső határa annak, amennyit még kaphat a hátralévő pénzből. Igenis gondoljuk, hogy el lehet még helyezkedni a versenyszférában, igenis ezt szeretnénk ösztönözni pont ezze l a lépéssel. Munkanélküliségi ráta, aktivitási ráta; nem állom meg, hogy ne mondjam el immár kettőszáznegyvenhetedszer, de ha a KSH adatait képviselő asszony megnézi, akkor igazolva fogja látni, és nem kell majd kétszáznegyvennyolcadszor is elmondani, hog y a magyar munkanélküliségi ráta 5,9 százalékos centrummal pluszmínusz 0,5 százalékos mozgással mozog 2001 óta, több mint három éve. Fel lehet sikítani, amikor éppen 0,2 százalékkal elmozdul negatív irányba, és csendben lehet maradni, mikor pozitív irányb a. Ezt tetszenek tenni egyébként. Én ezt tudomásul veszem, csak a tények attól még tények, visszamenőleg meg lehet nézni a KSHadatokat, 5,9es centrummal pluszmínusz 0,5 százalékos sávban mozog a munkanélküliségi ráta. Nem kell tehát riogatni a tendenciá kkal, az őszit a tavaszival összekeverni. Ami az aktivitást illeti, Magyarország a 25 uniós tagállamból a 25. az aktivitási ráta tekintetében, 60,1 százalékkal. Ha azt akarjuk, hogy ez nőjön, akkor az inaktivitásból kell az embereket áthozni. Ha az inaktiv itásból akarjuk áthozni, akkor annak természetes velejárója, hogy egy része a foglalkoztatásban fog megjelenni, és egy része pedig az aktívan munkát keresők, munkanélküliek körében. Igen, ha ezt tesszük, akkor fog változni a munkanélküliségi ráta, mégpedig negatív irányba. De ha valaki komolyan akar foglalkozni a munkaerőpiaccal, ha valaki azt gondolja, hogy a valóságos tendenciákra akar pozitív befolyást gyakorolni, akkor nyilvánvalóan nem lehet olyan felületes, hogy ezekre az összefüggésekre nem figyel od a, és ezeket az adatokat nem együtt kezeli. A gomb és a kabát problémája: lehet persze akkor kitalálni megoldásokat, amikor már észleljük a létszámmozgásokat, és akkor ahhoz keresgélünk majd megoldásokat. Azt gondolom, hogy az lenne a gomb és kabát problém ából a rossz változat, vagyis akkor keresnénk a gombhoz a kabátot. Most még senki nincs, aki ezt a kabátot felvegye vagy csak néhányan, akiknek most a napokban szűnt meg esetleg a feladatkörük. De már számukra is kinyitjuk a javaslatban a lehetőséget - min t egy
