Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
3451 boldogsághoz valószínűleg az egyik járható út, ha rossz az ember memóriája. Az MDF kormányzása idején volt Magyarországon a legmagasabb a munkanélküliségi ráta. Ezt csak a történelmi hűség kedvéért mondom. (Ékes József: Nem szabad összekeverni.) Persze, hogy nem szabad összekeverni, hát semmit nem szabad összekeverni, de a tény mégiscsak tény! Érdekes módon, azok a szándékok, amelyeket itt a vitában megfogalmaztak, hogy ha egy kistelepülésen nincs más, akkor az ön kormányzat foglalkoztassa az embereket, akkor vajon miért nem foglalkoztatták? Valószínűleg azért, mert maguk sem gondolják komolyan, hogy az államnak vagy az önkormányzatnak kellene mindenkit foglalkoztatni, mert ezt a követelményt az adófizetők nem tudjá k teljesíteni, mert nem tudnak, és nem is akarnak ennyi adót fizetni. Bernáth Ildikó képviselő asszony idézett engem, helyesen, hogy nem tisztességes az a kormány, amelyik nem mondja meg az embereknek, hogy igenis változni fog a munkahelyük, meg fog szűnni , és lehet, hogy ahhoz, hogy egy másikhoz hozzájussanak, tanulni kell, képzésekben kell részt venni. De azt gondolom, nem tisztességes az az ellenzék sem, amelyik úgy tesz, mintha ez nem lenne, amelyik úgy csinál, mintha az emberekkel azt kellene elhitetni , hogy minden úgy jó, ahogy van. A kormánynak pedig csak egyetlenegy dolga van, hogy teremtse meg valamilyen módon a finanszírozását annak, ami most éppen van, és mindenkit finanszírozzon ott, ahol van, minden munkahelyet ott, ahol van, mert ez a dolga a m indentudó kormánynak egy piacgazdaságban. Azt gondolom, ez egy nagyon hamis kép, nagyon téves kép, és nem tisztességes az az érvelés, amelyik nem néz szembe a valósággal. Éppen ezért merem kérni azt újólag, hogy ne tessenek mindenféle számmal riogatni az e mbereket. A mai vitában egyszer már tetszettek mondani 60 ezret meg 70 ezret, képviselő asszony a hozzászólásában már 800 ezerről beszélt. A számokat, ahányan dolgoznak a közszférában, nem kell úgy, ahogy van, bármilyen szempontból veszélyeztetett helyzetű nek tartani. Ezek a riogatások teljesen megalapozatlan riogatások, az égadta világon semmilyen szakmai, pénzügyi és politikai alapjuk nincs. Miért nem tudjuk, hogy hány fő? Azt a létszámot pontosan tudjuk, hogy ebben az életkorban kik vannak, akik a prémiu mévekbe potenciálisan bekapcsolódhatnak, kik azok, akik 53 év feletti nők, 56 év feletti férfiak, és van 25 év szolgálati idejük. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkit el fog küldeni a saját helyéről a munkáltatója! Ugyanis az a szám, amit önök használnak, a 60 ezer erről szól, a potenciálisan ebbe a programba beléphetők száma. De eszébe sincs senkinek a 25 éves szolgálati viszonnyal rendelkezőket elküldözgetni a közszolgálatból vagy a köztisztviselői karból. Eszébe sincs senkinek ilyenhez még csak hozzá se kezdeni! Úgyhogy nem kell ilyenekkel riogatni, mert teljesen megalapozatlan feltételezésekre építi az érvelését. Azért nem tudjuk, hogy hány fő, mert nem egyedül a kormány dönt ezekben a kérdésekben, hanem mindenhol a munkáltató dönt, mindenhol a munkálta tó szervezi át vagy nem szervezi át a feladatot. Nem egy központi ember van, aki majd megmondja Nyékládházán is, hogy mit kell csinálni. Hál'istennek, nincs ilyen. Lehet, hogy önök ilyet képzelnek el, de én nem gondolom, hogy Magyarország lakói ilyen konst rukciót képzelnek el. Magyarország lakói úgy gondolkodnak, hogy van önállóságuk az intézményeknek, van önállóságuk az önkormányzatoknak, van önállósága akár egy közigazgatási szervhez tartozó háttérintézmény vezetőjének is. Mi így gondoljuk. Ebből következ ően kiszámíthatatlan, hogy ki milyen szervezési intézkedésekkel, ki milyen költségcsökkentéssel fogja a takarékossági követelményeket teljesíteni. Lehet, hogy lesz létszámmozgás, sőt, biztos, hogy a feladatok mozgása kapcsán lesz létszámmozgás. De azt nem lehet egy központból megmondani, hogy az milyen mértékű lesz. (22.50) Ráadásul egy olyan szisztémát alkalmazunk a javaslatban, amelyben nemcsak a munkáltató dönt, hanem a munkavállaló is dönt, hogy ezt vagy azt, vagy amazt a változatot tartja a saját maga szempontjából jó változatnak. Ha önök azt gondolják, hogy a kormánynak pontos számot kellene ezek után mondania arra vonatkozóan, hogy kik fognak beletartozni ebbe a programba, akkor
