Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
3431 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 9én tárgyalta a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztő rövid tájékoztatását követően ellenzéki oldalról egy konkrét kérdés hangzott el, ami arra vonatkozott, hogy azoknak, akik három évre vannak a nyu gdíjtól, vállalniuk kell a részmunkaidős foglalkoztatást, de mi van akkor, ha ez nem realizálódik. Nem realizálódik például azért, mert egy kistelepülésen megszűnik az általános iskola felső tagozata - a pedagógus eddig ott dolgozott , a szomszéd települé sen pedig nem tudnak számára továbbfoglalkoztatást biztosítani még részmunkaidőben sem. Arra irányult a kérdés, hogy ebben az esetben hogy működik a dolog. Az előterjesztő a válaszában úgy fogalmazott, a programba való belépés feltétele az, hogy az elvi le hetőségét vállalja az érintett munkavállaló annak, hogy ha adódik valamiféle lehetőség a munkavégzésre, akkor azt köteles elvállalni. Nem is biztos, hogy a programba lépéskor áll rendelkezésre ez a lehetőség, hanem a hároméves periódus alatt bármikor, amíg az illető a nyugdíjkorhatárt el nem éri. Amikor azonban nincs ilyen lehetőség, akkor a munkáltató felmentheti a munkavégzés alól, ha nem tud számára munkát ajánlani. Ezek az emberek tehát foglalkoztatottak maradnak, nem veszítik el az állásukat. A törvény javaslat nagyon humánusan próbálja az ilyen helyzeteket megoldani. Az emberi jogi bizottság a visszavonulás méltányos lehetőségét biztosító törvényt vita nélkül, 11 igen és 6 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps az MSZP sorai ban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Varga Lászlónak, a költségvetési bizottság előadójának. VARGA LÁSZLÓ , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Némiké ppen az előző napirendi pontunkra is rímel a költségvetési bizottságnak az a megállapítása, hogy egy végiggondolt sorba illeszkedik a munkaügyi kormányzat most asztalon fekvő javaslata, amely nem egyetlen üdvözítő megoldásként - ahogy erről miniszter úr is beszélt , hanem összhatásában, egymást erősítő eszközrendszerrel ad korszerű válaszokat a munkaerőpiacon kialakult helyzetre. Ez esetben a közszolgáltatás területén meglévő, bár mindkét oldal által vitatott számadatokra és helyzetre fogalmazódik egy vála sz. A költségvetési bizottságban konkrét számokról ugyan nem esett szó, abban viszont egységes volt az álláspont, hogy ebben a szférában igenis van felesleges, leépítésre szükséges létszám. Ha pedig ez igaz, akkor minden olyan eszköz, amely ennek a létszám nak a feszültségmentes levezetését szolgálja, üdvözölhető. Olyannak kell viszont a módszernek lenni, fogalmaztuk meg, amely ott lépjen hatályba, ahol valóban elfogadottan munkaerőfelesleg van; az érintett szuverén döntése alapján szabadon választható alte rnatívaként választhassa az asztalon fekvő törvényjavaslatban szereplő lehetőséget; becsülje meg a teljesítményt, az életutat, amely a közszolgálathoz kötődik, és olyan feltételeket, kondíciókat kell kialakítani, hogy érdemes legyen ezt választani. Ugyanak kor fontos szempontként hangsúlyoztuk, hogy hagyjon mozgásteret, ha úgy tetszik, garanciákat a munkáltató számára is, hogy az új minőségű foglalkoztatás időszakában is módja legyen - amennyiben a szolgáltatás színvonala ezt igényli - heti tizenkét órában a z érintett dolgozót feladatvégrehajtásra visszarendelni. Ne essen a szolgáltatás színvonala, tehát legyen egy szerves átmenet. Vita főként azon alakult ki a két oldal között, hogy miért éppen huszonöt év vagy tíz év a közszolgálatban előírt idő intervallum a prémiumévek programjánál vagy a különleges foglalkoztatási állományba kerülésnél, s hasonlóképpen azon is, hogy a fizetés 60 százaléka, az egy- és a hároméves időintervallum mennyire fejezi ki a tényleges igényeket, lehetőségeket. Az előadók is nehezen tudták prognosztizálni, hogy milyen visszhangja lesz majd ennek a 2005. január 1jétől bevezetendő törvénynek a munkaerőpiacra. Nehezen jósolható meg, hogy hányan
