Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3432 választják majd ezt az utat, éppen ezért ezeket a számokat - fogalmazott a költség vetési bizottság - érdemes irányszámként kezelni, és akár szigorítani vagy éppen lazítani annak függvényében, hogy miként válaszol a munkaerőpiac ezekre a feltételekre. Mindezek alapján egy végiggondolt, tudatos folyamat fontos állomásaként minősítettük a törvényjavaslatot, és a költségvetési bizottság többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Horváth Jánosnak. (21.10) DR. HORVÁTH JÁNOS , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a költségvetési bizottság alaposan megtárgyalta, meghánytavetette, elemeztük a témát. Néhány formális szempont is fölvetődött, egyebek között az egésznek a neve. Prémiuméveknek nevezi a kormány, nekem ez inkább úgy hangzik, mint alkonyatévek vagy napnyugtaévek; különösen azóta, amióta itt elhangzott az Országgyűlés plénumán, hogy hogyan leh et elegánsan vagy fájdalom nélkül a kimenetelüket, a kivonulás szó ismételten... Hölgyeim és Uraim! Ez nem prémiumnak hangzik nekem, hanem napnyugtának és alkonyatnak. No, nem baj, hiszen azért vagyunk itt, hogy pontosan fogalmazzunk, és segítsünk egymásna k olyan címet adni a csomagnak, ami jobban leírja, mert ebből kifolyólag eljutunk oda, hogy az ország népe vagy az ország népének az a hányada, amelyre ez vonatkozik, jobban elfogadja, és nem tartja, hogy is mondjam, egy kicsit ködösnek vagy éppen zsákbama cskának. Mert valóban nincs szükség zsákbamacskát árulni. Itt egy olyan gondolatról van szó, aminek elérkezett az ideje, sőt elérkezett évszázadokon át mindig: a változó gazdasági struktúrák új technológiát, új tudást hoznak, és annak kapcsán új kombináció ja keletkezik a termelési eszközöknek. Itt természetesen a fő termelési eszköz, amivel foglalkozunk, a munka, az ember. A bizottsági vitában a Fidesz részéről, a FideszMagyar Polgári Szövetség közgazdászai és általában a résztvevők többször, többen előhoz tuk azt, hogy itt a képzett munkaerővel való gondos gazdálkodásról van szó. Hölgyeim és uraim, az az ember, aki már 1525 évig ott volt azon a munkahelyen vagy hasonló munkahelyen, többnyire nem avult el, hanem valószínű, hogy éppen potenciáljának csúcsán van. Gondoljuk el! Aki 25 éves korában elment az egyetemről, 20 évig dolgozott, most 45 vagy 48 éves, annak az embernek nem kell görnyedten, két bottal botorkálnia. Amit hozott az iskolából, és, hölgyeim és uraim, nagyon fontos, ami tudást megszerzett a mu nkahelyen... - én vagyok az, aki írásaimban évtizedeken át mindig hangsúlyoztam azt, hogy a munkahely kitűnő oktatási alkalom, az emberek sokat tanulnak a munkahelyen, olyasmit, amit csak ott lehet megtanulni. Ezt nem lehet általánosítani, de ez érték. Ezt az értéket könnyen elengedni a fülünk mellett nem jó, nem gazdaságos. Ezek voltak a szempontok. A továbbiakban pedig az, hogy mennyi legyen az a tisztességes nyugdíj vagy kompenzáció, és hogyan is történjen ez. Erről a témáról, bizonyos vagyok benne, hogy szó lesz a plenáris ülésen. Magam is akkor, nem a bizottság nevében, hanem a saját nevemben kívánok hozzászólni, mert valóban a takarékosság és hatékonyság érdekében ez megéri azt, hogy ne tekintsük azokat az embereket - akiket itt megcélzunk, 20 ezer vag y 60 ezer, különböző számok forognak - olyannak, akiktől próbálunk úgy megszabadulni, hogy ne legyen fájdalmas se nekik, se nekünk, és ne okozzon a sajtóban meg a közvéleményben botrányt. Nem erről van szó, legalábbis szeretném, ha rájönnénk a vitáink sorá n, hogy itt a hatékonyság és a takarékosság azok a szempontok, amelyeket szem előtt tartva tudjuk módosítani, javítani az előttünk lévő törvényt.
