Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Bejelentés önálló indítványok sürgős tárgyalásba-vételéről - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkavállalók, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános v... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3412 A támogatás valamennyi közteherre vonatkozik. Vonatkozik arra a munkaadó által fizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékra, aminek a mértéke ez idő szerint még mindig 29 száz alék, tehát százalékban kifejezve jelentős summa. Vonatkozik a munkaadói járulékra, ami - ha jól emlékszem - 3 százalék, és vonatkozik az ehóra is, a fix összegű egészségügyi hozzájárulásra. Tehát a bruttó bér alapján kiszámoljuk ezeket a terheket, és enne k az 50 százalékát kínálja ez a törvény mint kedvezmény formájában igénybe vehető támogatást. Ha kiszámoljuk a minimálbér körül, akkor ez egy emberre számítva legfeljebb 15 ezer forintos támogatás. A bizottsági ülésen a tárca képviselője többek között erre való hivatkozással indokolta, hogy úgy döntöttek, hogy ezt a támogatást nem havonként folyósítják a munkaadóknak, hanem inkább egy összegben, a kilenc hónap elteltét követően. Van egy olyan szempont is természetesen, hogy garantált legyen a foglalkoztatás és a túlfoglalkoztatás, ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet legalább negyedévenként ütemezve átirányítani ezt az összeget, hiszen a 7. §ban azt olvashatjuk, hogy a Munkaerőpiaci Alap a bejelentések alapján havonta átutalja az összeget a z APEHnek. A pénz majd az APEHnál ül és várakozik, hogy leteljen az idő, és utána egy összegben megkapja a munkaadó. Ezt csak mint egyikét azoknak a vitakérdéseknek hozom szóba, amelyekről most, az általános vita idején még érdemes gondolkodni, esetleg m ódosító indítványt megfogalmazni. Maximálisan egyetértek azzal, hogy figyeljünk jobban oda a pályakezdő fiatalokra. Intő jel, hogy a pályakezdő munkanélküliek száma évről évre valamelyest növekszik, hogy nagyon rossz út egy fiatal számára, ha úgy kezdi a f elnőtt életét, hogy nincs munkája, és átéli a feleslegesség érzését, és nem szokik hozzá, nem megy keresztül azon a szocializációs folyamaton, hogy rendszeresen munkába kell járnia. Az anyag részletesen és meglehetősen jól kidolgozott részének érzem azt, a hol az ösztöndíjas foglalkoztatás van szabályozva, ami eddig nem volt részletesen szabályozva. Ez egyértelműen a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő fiatalokra vonatkozik, arra, ha bizonyos körökben őket gyakornokként akarják alkalmazni, akkor az t hogyan, milyen feltételrendszer közepette tehetik. Ugyanígy érvényes az a támogatási forma, amiről az előbb beszéltem, ebben az esetben is. De nagyon sok olyan új gondolat is van ebben a szabályozásban, amit amikor olvastam, úgy éreztem, hogy de jó lenne ezt a többiek esetében is alkalmazni. Gondolok például arra, hogy egy paragrafus szól a szakmai segítőről, arról, akit az ösztöndíjas foglalkoztatott mellé rendelnek, aki kapcsolatot tart a foglalkoztató és az ösztöndíjas foglalkoztatott között, aki szakm ai támogatást nyújt az ösztöndíjas számára, aki folyamatosan irányítja és értékeli az ösztöndíjas foglalkoztatott tevékenységét, és előkészíti az ösztöndíjas foglalkoztatott egyéni programját; itt még egy olyan is szerepel, hogy ajánlólevelét. Tisztelt kép viselőtársaim, remekül el tudnám képzelni, hogy ezek a szempontok, ezek az elvárások működjenek más munkavállaló, például szakmunkás esetében is. Legyen olyan partner személy az adott munkáltatónál, aki kapcsolatot tart vele, aki figyel rá, aki segít neki, urambocsá!, a végén akár egy ajánlólevelet ír, amelyben értékeli a munkáját, hogy ha a munkáltató nem tudja megtartani, akkor legalább megkönnyítse a következő munkáltató megtalálását. Egy dolgot nem értek ebben a szabályozásban, ez pedig azzal kapcsolato s, hogy miért olyan bőkezű a javaslat akkor, amikor arról van szó, hogy megszüntethető az ösztöndíjas viszony. Megszűnhet természetesen különböző vis maiorok folytán, de megszüntethető közös megegyezéssel vagy azonnali hatályú felmondással. El tudok képzel ni olyan esetet, amikor az ösztöndíjas alkalmatlan arra a feladatra, amire vállalkozott, mégis azt mondja a 14. § (2) bekezdése, hogy azonnali hatályú felmondás esetén a szerződés megszűnéséig - tehát végig a szerződés időtartamára - a még hátralévő időre járó ösztöndíjat egy összegben meg kell fizetni. Ezt nem egészen értem. Lehet, hogy képviselőtársaim úgy gondolják, én vagyok túl szigorú, amikor azt mondom, hogy ha a foglalkoztatott - akár ösztöndíjas - oldalán róható fel vele szemben egy csomó minden, a kkor nem látom indokát, hogy végig kifizessék neki az évet. Egy szerződés felbontásáról van szó, lehet valamiben megállapodni ezekre az esetekre, de ha egy ösztöndíjasról kiderül a harmadik hónapban,
