Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
3307 térségpolitikával és az integrációs stratégiával az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb kihívása. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kocsi László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Eredetileg úgy gondoltam, hogy nemhogy nem határolódok el, hanem megdicsérem Né meth Zsoltot, tekintettel arra, hogy az a hang és az a gondolkodásmód, ami tükröződött az ő szavaiból, meglehetősen szemben állt jó néhány olyan hozzászólással, amely itt a nap során elhangzott. Azt viszont meg kell jegyezzem, hogy ahogy a zárszavával kitö ltötte az összes rendelkezésre álló, és egyébként a magyar állampolgárok számára még látható, hallható tévéközvetítési időt, az nem volt számomra kellően elegáns, ezért ez a dicséret legalábbis csökkentett mértékű. De ami tény, az tény, valóban arról van s zó, hogy amiket itt Németh Zsolt elmondott, és ahogy beszélt erről a kérdésről, üdítően más volt, mint ami a nap más perceiben itt elhangzott. Ennek volt egy felvezetése, Alföldi Albert hozzászólása ezt előkészítette. Azt tudom mondani, hogy így a nap végé re talán nemcsak megnyugodott egy kicsit, nemcsak hogy egy kicsit mérsékeltebbé, hanem bölcsebbé is vált a Magyar Országgyűlés hangja. Természetesen a kettős állampolgárságról szóló népszavazás az, ami szinte teljesen kitöltötte ezt a teret, ezt az időt, d e azért elhangzott itt néhány kérdés nemzetpolitikai összefüggésekről is, megismétlem, főleg kollégám, Németh Zsolt szájából. Szeretnék azonban ezek közül legalábbis néhány dologra visszatérni, mielőtt a kettős állampolgárságról szólnék. Az egyik az a kérd és, hogy ahhoz képest, amit valójában nemzetpolitikának hívunk a rendszerváltozás óta, és amelynek az elemeit és a vívmányait valamennyien ismerjük, milyen új útra lép vagy kell hogy lépjen a magyar kormány és a magyar nemzetpolitika abban a helyzetben, am ibe most kerültünk. Úgy látom, hogy mindazok az alapítványi támogatások, azok a jogszabályok, beleértve a kedvezménytörvényt - vagy lánykori nevén státustörvényt , vagy bármilyen más, egyébként kiérlelt támogatási és működési rendszerünket, megőrzendők, t ovábbvihetők. Ugyanilyen alapelv a szülőföldön való boldogulás programja is, amit eddig valamennyien osztottunk. Azonban a helyzet az, hogy új helyzetbe kerültünk, és új kihívások értek minket. Én most nem arról akarok önmagában beszélni, hogy az Európai U nió tagja lettünk. Arról sem, hogy istenigazából 20072008 magasságáig gyakorlatilag, a Vajdaság és Kárpátalja kivételével, olyan helyzetbe kerülnek a Kárpátmedence magyarjai is, amilyenbe mi most jutottunk. És ez nagyon jó egy egyébként sokat emlegetett békés, határokon átnyúló nemzetegyesítés és jövőkép szempontjából. Abból a szempontból is új helyzet van azonban, hogy olyan jelenségek jelentek meg a nemzetpolitikai gyakorlatban, amelyek újak. Az egyik nem teljesen új, de azért a minősége mégiscsak új fr issességű, az, hogy két országban is azt látjuk, hogy a többségi nemzet nemzeti pártjai egyfajta kiszorító politikai mozgásba kezdtek a magyar politikai szervezetekkel szemben. Ehhez képest ráadásul az egyik, számunkra legfontosabb határon túli területen v égtelenül kiéleződtek a magyarságon belüli politikai küzdelmek. Azt is mondhatnám, hogy a magyar ellenzék radikális nemzetpolitikai koncepciója feszül egy egyébként mérsékeltebb, és ha úgy tetszik, az idő és a politika mérlegét jobban kiállt politikával sz emben. Ez az egymásnak feszülés, természetesen kiegészítve azzal az asszisztenciával, amit a román közeg ad, azt a veszélyt vetíti előre, hogy az RMDSZ számára a parlamenti bejutás elnehezült. Ez egy új minőség, egy új helyzet. Végül teljesen új kihívás - kimondom: útelágazás - a nemzetpolitikában az a helyzet, amit számunkra ez a kettős állampolgárság jelent. És itt szeretnék a lényegre koncentrálni. Úgy látom, persze mondhatjuk, hogy váratlanul ért minket ez a kérdés, az egész - nemcsak a magyarországi,
