Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
3308 h anem, ha úgy tetszik, az összmagyar - politikai elitet. Ezért a reakciója is olyan gyarló vagy olyan esetlen, vagy olyan esetleges, amilyen általában ez az elit - ahogy találjuk magunkat. Ebben a helyzetben előfordul, hogy nem beszélünk őszintén. És ez ebb en a kérdésben meglehetősen veszélyes. Azt látom, hogy az az alapelv, amit a szülőföldön maradás politikájának hívtunk idáig, szemben a kettős állampolgárság kihívásával, például olyan kérdés, amiben nem beszélünk őszintén. Korábban mindenkinek világossá v ált, hogy miféle kihívások érik az elvándorlás, az anyaország elszívó ereje szempontjából ezeket a határokon túli magyar területeket, most azonban azt mondják az ottani politikai vezetők, megjegyzem, egyébként könnyen belátható politikai érdekek alapján, h ogy ennek tulajdonképpen szülőföldhöz kötő ereje van. Nem gondolom, hogy ez a megállapítás és ez a beszéd közelebb visz minket a megoldáshoz. Ha valamitől el kell ma határolódnom, akkor leginkább az a kijelentés vagy az a gondolat, amelyik azt mondja, hogy most is kevesen vagyunk, ennél csak kevesebben leszünk, a munkaerőutánpótlásunkat a határon túli területekről tudjuk és kell pótolnunk, és ilyenformán mint egy munkaerőutánpótlási tartalékra tekint a határon túli magyar területekre - megjegyzem, politik ai szavazótábori utánpótlásnak is, de ezt lényegtelen dolognak tartom pillanatnyilag , 2050re mutogatva, egy olyan helyzetben, amikor Magyarországon sajnos elég jelentős a munkanélküliség. Egy ilyen helyzetben a kenyérféltés és mindazok a problémák, amel yek lehetséges, hogy az ész, a prózai ész és az önzés szempontjai, ebben az országban könnyen megszólalnak Az más kérdés, hogy senki nem ért, nem érthet egyet azzal, hogy ezekre, kizárólag ezekre a szempontokra és az ezekből fakadó érzelmekre építsen akárm ilyen kampányt. Fel kell tenni azonban a kérdést, hogyan tudunk az egész magyar nemzet javára tenni úgy, hogy mindazok a szándékaink, amelyek a nemzeti összetartozás érzésének elmélyítését, ha úgy tetszik, megpecsételését, a szabad mozgást a Kárpátmedencé ben és Európában, a kapcsolatok szabad szövését, a munkavállalás szabadságát, a vállalkozás szabadságát, a magyar nemzeti kultúra egységét, tehát mindazt, amit úgy nevezünk gyűjtőfogalomként, hogy ennek a nemzetnek az újraegyesítése... - hogyan tudjuk ezt úgy megtenni, hogy nem teszünk az itthon élők és az itthon dolgozók és adófizetők vállára aránytalanul súlyos terhet, egyébként pedig megadjuk mindazt, amiről úgy érezzük, szüksége van és megadhatjuk a határon túli magyar testvéreinknek. Ebben a kérdésben szintén őszinteségre van szükség. (18.10) Mi azt mondjuk, hogy rendben van. Ma itt és talán már tegnap is ezen a négypárti beszélgetésen megtettünk lépéseket, jóllehet, ez kevés. Mondtunk át; rendben van, azt mondjuk, mondjunk bt is. Azaz ha mi arról bes zélünk, hogy útlevél, és arról beszélünk, hogy a szülőföldprogram, ha arról beszélünk, hogy a Magyarországlakosok szolidaritását, a valóságos szolidaritását szeretnénk megmozdítani a magyaralappal, a szülőföldalappal, és valóságos tettekről beszélünk, akk or a másik oldal is, amelyik feltétlenül igent mond, legyen szíves, és világosan mondja el, definiálja végre, hogy mit ért, mit gondol magyar állampolgárság alatt. Németh Zsolt az imént azt mondta, pont előttem, hogy a bevándorlástól független, külhoni mag yar állampolgárság. Orbán Viktor azt mondta a Magyar Állandó Értekezleten, hogy európai útlevél, és egyébként olyan megoldás, ami nem kerül a magyar adófizetőknek pluszteherbe. Aztán kaptunk tegnap egy papírt, amin az volt megint, hogy európai útlevél, ami egyébként olyan, mint a magyar útlevél, ami egyébként a világ minden országába érvényes világútlevél, és olyan ellátások a társadalombiztosítási és az egészségügyi ágazatban, amelyeket szolgáltatási jogviszony keretében megvásárol magának az itt élő. Aztá n most külhoni állampolgárságról hallunk, amiről korábban éppen Németh Zsolt kollégám, talán másfél éve azt mondta, hogy másféle állampolgárság. Szeretném végre, ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy a magyar választók világos, egyértelmű képet kapnának arról , hogy mit ért ez alatt a bizonyos állampolgárság alatt a magyar politika. Ha olyan megoldást tudunk találni, amely megoldás valóban garanciát ad arra, hogy a céljaink teljesülni tudnak, és ez felesleges viszályokhoz, terhekhez nem vezet, akkor azt mondjuk , hogy erről igenis,
