Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 16 (186. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
3048 Harmadsorban: fontosnak tartják a határon túli magyarok is, mint ahogy a FideszMagyar Polgári Szövetség is, hogy mindez ne jelentsen többletterhet a Magyar Köztársaság költségvetésére nézve. Ezeket a javaslatokat azért tettük meg, hogy mindenki nyugodt lelkiismerettel szavazhasson december 5én igennel. Ezt várnánk el a Szocialista Párttól is. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót a kormány nevében felszólaló Bársony András államtitkár úrnak. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is úgy gondolom, hogy legalább ilyen kevés idővel a népszavazás előtt azt már illene tisztázni egymás között, hogy mi ennek a népszavazásnak a tényleges kötelezettsége, milyen kötelezettséget ró ez a népszavazás - ha esetleg eredményes és érvényes lesz - ránk. Nos, az Országgyűlésre olyan kötelezettséget ró, hogy alkosson törvényt. Következésképpen nem kielégítő az a válasz, hogy politikai nyilatkozatokat teszünk vagy tesznek egyesek a tekintetben, hogy ők nagyon nagy szeretettel, átérzéssel, beleérzéssel támogatják ezt a népszavazást, hanem ha azt mondják, hogy támogatják a népszavazásra feltett kérdést, akkor talán le kéne tenni azt a javaslatot, amely majd megoldja azt a problémát ebben a Házban, amelynek törvényt kell alkotnia arról az állampolgárságról , amely csak egyfajta a magyar törvények szerint. Nincs többfajta állampolgárság. Úti okmány többfajta van, de állampolgárság, hölgyeim és uraim, csak egyfajta van. Olyan állampolgárság van, amely a magyar alkotmányból következik, és amellyel ugyanazok a j ogok és kötelezettségek járnak minden magyar állampolgár számára. Következésképpen az, hogy csak útlevelet adjunk egy magyar állampolgárnak, de egyéb jogai ne legyenek, ez nyilvánvalóan nem megy. Képviselő Úr! Ön arról beszélt, hogy kilóra mérik ezen az ol dalon a magyarokat odakint. Én azt mondom, hogy önök dekára mérték a külhonban élő magyarokat akkor, amikor meghozták a kedvezménytörvényt, és a 20012002re érvényes költségvetésben még annak a fedezetét sem biztosították, hogy a magyarigazolványokat mind en pályázó megkapja. Következésképpen még abban az évben a hivatalban lévő Medgyessykormánynak módosítania kellett az erre szánt összegeket, méghozzá nem kevéssel. Képviselő úr pontosan tudja, hogy több mint 6,5 milliárd forintot kellett a költségvetésben átcsoportosítani annak érdekében, hogy az egyébként pályázók semmi mást, csak azt a kis okmányt megkapják. Önök valóban nem kilóra mérték: önök dekára mérték, és még azt is megvonták a támogatások jelentős részében. Nem tudtuk elkezdeni kifizetni például az oktatási támogatást azért, mert úgy hagyták ránk ezt az egészet. Ön bűntudatról beszél. Bűntudata ebben a Házban nincs senkinek. De ha már arról beszélünk, hogy a népszavazást követően mit kell tenni, akkor nem véletlenül mondta a miniszterelnök úr tegn ap a Házban: ha önök meg akarják oldani ezt a problémát, akkor egyrészt volt rá lehetőségük, beterjeszthették volna ebben a Házban, amely törvényt alkothat az állampolgárság feltételeinek megváltoztatásáról. (8.20) Beterjeszthették volna az alatt a négy év alatt, amely alatt kormányon voltak. Nem tették; sőt éppen azt mondták, hogy ez nincs napirenden, ezt a kérdést önök másképpen akarják megoldani. Nem oldották meg sehogy, hanem továbbgörgették. Most is megtehették volna, volt rá két és fél évük, hogy bete rjesszenek valami olyasmit, ami, ha úgy tetszik, megelőzhette volna az önök által támogatott népszavazást. Aki támogatja a népszavazásra adandó igenes választ, annak azért mégiscsak kéne valami elképzelésének lennie arról, hogyan kívánja megoldani a problé mát, ha az ő szándékainak megfelelő válasz születik rá. Ezért mondta egyébként a miniszterelnök teljes joggal a tegnapi nap folyamán, hogy akkor tessék letenni a javaslatot az asztalra.
