Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2935 Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr jelezte elsőként hozzás zólási szándékát. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselő Urak és Hölgyek! Az előbb hallhattuk a kormány első emberét. Kérdést intézett hozzánk, mi a Fi deszMagyar Polgári Szövetség álláspontja az állampolgárság ügyében, az úgynevezett kettős állampolgárságról tartandó népszavazás ügyében. Miniszterelnök úr, a MÁÉRT ülésén a szövetség elnöke ezt kifejtette. Sajnálatos, de nyilván érthető: egyéb közfeladat ai ellátása miatt ezen az ülésen akkor már nem tudott részt venni ön, amikor a Fidesz kifejtette az álláspontját. Nos, ha megengedi, az álláspontunk nagyon egyszerű: mindkét kérdésre december 5én mi igennel kívánunk válaszolni, és arra kérjük az állampolg árokat, hogy ők is ezt tegyék. Úgy látjuk, hogy majd’ minden ember, és ebben talán az ön mostani napirend előtti hozzászólása is megerősített engem, talán még ön is szíve mélyén igent mondana, de ismerek magam is nagyon sok olyan szocialista képviselőt, el kötelezett embert, aki szíve mélyén igent szeretne mondani a határon túli magyarok állampolgárságára, csak aggodalmak vannak benne, aggályok élnek benne: mivel jár ez, mennyibe kerül, valóban igaze, amiről a kormánypárti politikusok, az ön államtitkárai, miniszterei nap mint nap, sőt naponta többször is beszélnek, kiürül Erdély, ide özönlik 810 ezer ember, mindenki, aki kiváltotta a magyarigazolványt? A mi dolgunk, közös felelősségünk, hogy ezekre az aggályokra, ezekre a félelmekre értő és igaz, őszinte vá laszt adjunk. Ha alaposak, akkor azt; ha alaptalanok, akkor azt is mondjuk ki őszintén! Nézzük magát a kérdést! Állampolgárság. Kaphatotte határon túli magyar állampolgárságot az ezt megelőző években? Kaphate most? Kaphat. Települteke át Magyarországra határon túli magyarok? Települtek. Évente 7,58 ezer ember döntött úgy - ne vizsgáljuk az indokaikat és az okaikat, nyilván nehéz döntés elhagyni a szülőföldet, ne rójuk meg őket, ne is mentsük föl , úgy döntöttek, hogy Magyarországra jönnek. 7,58 ezren kértek és kaptak állampolgárságot. Nem tette tönkre a magyar gazdaságot, nem döntötte csődbe a magyar költségvetést. A kérdés, ami előttünk van, hogy a most népszavazásra kerülő kérdés növelie az áttelepülés mértékét, azt a fajta újkori népvándorlást elői dézie, amiről ön is és a kollégái beszéltek, vagy pedig éppen ellenkezőleg: csökkenti, vagy teszem azt, indifferens ebből a szempontból. Miről szól a népszavazásra föltett kérdés? Kaphate úgy állampolgárságot a jövőben határon túli magyar, hogy ne kellje n áttelepülnie, hiszen most az áttelepülés a feltétele az állampolgárság megszerzésének. Erre a MÁÉRT ülésén és korábban is a határon túli szervezetek kifejtették, hogy véleményük szerint, ha valaki állampolgársághoz juthat úgy is, hogy nem hagyja el a szü lőföldjét, nem kell áttelepülnie, az szerintük mérsékli ezt az évente 77,5 ezer fős áttelepülést, azt csökkenti, de semmiképpen sem növeli. Nem hoz létre olyasfajta tömeges elvándorlást, amit önök vizionálnak. Mi osztjuk a határon túli magyar szervezetek képviselőinek álláspontját. Az ő értékelésükkel értünk egyet inkább. Ön itt az Antallkormány határon túli elveit, az akkor kialakított külpolitikai elveket idézte. Nos, akkor született az a meghatározó megállapodás, amit hosszú éveken keresztül be is tart ott a Magyar Köztársaság parlamentje, hogy nem hozunk döntést, határon túli magyarokra vonatkozó döntést az ő tiltakozásukkal ellentétben. Meghallgatjuk őket, mielőtt rájuk vonatkozó döntést hozunk. Ön itt két héttel ezelőtt föltette ezt a kérdést: ki hall gatta meg a határon túli magyarokat? Mi meghallgattuk, és a hét végén kifejthették az álláspontjukat. Igénylik ezt a döntést, és az igen mellett törnek lándzsát. Nézze, miniszterelnök úr, majd’ minden állam képes volt Európának ebben a régiójában ezt a kér dést megoldani. Képes volt Szlovákia, Románia, és nem ment tönkre a gazdasága. Képes volt Horvátország, Szerbia, képes volt rá Szlovénia, sőt Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Görögország is megtette ezt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jel zi az idő leteltét.) Miért akarja
