Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz):
2848 pluszlehetőséget, nem próbálja ezáltal megvédeni a magyar termelőt, a magyar piacot, a magyar parasztot, addig önerőből erre alkalmatlan, illetve képtelen lesz bármelyik mezőgazdasági termelő. Látjuk Bábolna sorsá t (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , látjuk az összes nagy termelő sorsát, hogy hova vezet. Ezt kellene végre egyszer felérni ésszel és megfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péte r) : Zatykó Jánosé a szó, MSZP. ZATYKÓ JÁNOS (MSZP) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezelő tt mintegy 120150 perccel senki sem gondolt arra, hogy ez a mai vita ilyen színben fog elénk kerülni. (Tóth István: Mert idióták vagytok! - Dr. Magda Sándor: Borzasztó!) Mert azt hiszem, azt senki nem kérdőjelezheti meg, hogy ez a jelentés tényleg megfele lőképpen lett előkészítve, ez a jelentés az 1997. évi agrárgazdaság helyzetéről szóló törvény alapján készült el. Azt sem kérdőjelezheti meg senki, hogy a jelentés az agrárgazdaság helyzetét, a termelők jövedelemviszonyait, az agrárpolitikai célok megvalós ítását és a költségvetésben lévő támogatások felhasználását helyezte előtérbe, és folyamatokat ábrázol. Én azt gondolom, hogy ha a politika hatja át a mai tárgyalásunkat, akkor ez rossz irányba fog vinni. Előttem már megfogalmazták: folyamatokról van szó, arról, hogy mi történt 2003ban. Talán az lenne a helyes, ha ezekről a folyamatokról beszélnénk, és nem vagdalkoznánk itt. Egy egész jó ideig azt mondtam, hogy ez a vita konstruktív és jó irányba megy. De amikor ilyen dolgok állnak elő egy vita folyamán, a mikor idecitáljuk a paprikaügyet, amikor 1930ra hivatkozunk, vagy amikor megállapítjuk 2004ben, hogy 2003ban volt az évszázad legnagyobb aszálya, nem hiszem, hogy ehhez túl nagy politikai bölcsesség kell. Azt kérem a jelen lévő képviselőtársaimtól, hogy találjuk meg azt a hangot, és találjuk meg azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek a magyar agrárium helyzetét az előttünk álló időszakban javíthatják. A politikai szinten való tárgyalás a magyar agráriumnak csak ártani fog. Én gondolom, hogy a kormányp árti képviselők ma délután itt nem ezt fogják képviselni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végh Lászlóé a szó. VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három dologhoz szeretnék hozzászólni. Először is Géczi József Alajos hozzászólásához, amikor a kétpercesét azzal fejezte be, hogy az első csapás a magyar parasztságra a kárpótlási árverés volt. Ezt szeretném visszautasítani. Igaz, hogy nem sikerült jól, ezt mind enki tudja, lehetett volna jobban csinálni, de az, hogy itt jutottak egyáltalán jogos tulajdonukhoz a parasztok vagy a mezőgazdasági termelők először, az teljesen biztos. Ezt tehát hiba így föltüntetni. A másik Gőgös képviselőtársam mondandójához kapcsolód ik. Az, hogy az integrációról, együttműködésről a feldolgozóiparban beszélünk, hogy ezt kellene elérni, akkor visszatérek Tóth képviselőtársam cukorgyári ügyéhez, amikor az utolsó dűlőúton lakó ember is tudta, hogy a konkurenciának eladott cukorgyárak bezá rásra fognak kerülni, és csak bérben lehet termelni a továbbiakban cukorrépát. Ezt is tükrözi a jelenlegi vetésterület. Ugyanezt mondtuk Békéscsabán a napokban, két hónapja. Együttműködött a kormánypárti önkormányzat is abban, hogy a konkurenciának eladják nagyonnagyon olcsón azt a gyárat, amit az elmúlt években milliárdokért ez a kormány is és a megelőző, Orbánkormány is felújított, korszerűsített, versenyképessé tett. Önök ezt eladták 400 millióért a konkurenciának. Mi lesz a vége? Ugyanaz, mint amit a cukorgyárak esetében tapasztalhattunk.
