Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
2847 Géczi József Alajosnak adom meg a szót, MSZP. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vincze László képviselő úr hozzászólásá hoz csak annyit mondanék, hogy nagyon kell vigyázni a nemzeti érdekre akkor, amikor egy ilyen, paprikaügyhöz hasonló ügy van, és valóban, a paprikafeldolgozóknak van is okuk önvizsgálatra, és a terméktanácsoknak is. De ezt szakmai fórumokon beszéljük meg, és bizonyos pontokon zárt ülésen. A paprikatermelők ebben az ügyben biztos, hogy abszolút nem vétkesek. Amikor önök ádázul a paprikakérdést a nyilvánosság előtt feszegetik, akkor a paprikatermelők érdekeire is nagyon kell gondolni. Ez volt az egyik, amit a kartam. De eredetileg nem ezért nyomtam meg a gombot, hanem önvizsgálatot tartottam, hogy miért zúdultunk fel annyira TuriKovács Béla képviselőtársunk beszéde alapján. Emlékszem a hetvenes évekből egy bírósági tárgyalásra, ahol öt szövetkezeti vezető elle n folyt eljárás az úgynevezett fejlett szocialista baromság címszava alatt, hogy kapitalista úton jártak. Akkor egy ügyvéd ott felszólalt, és óriási tirádákat kivágott, hogy nézzék meg a kitüntetéseiket, meg mekkora családjuk van, mennyi érdemük van, tehát a védenceknek beszélt, és a védencek nagyon meg voltak elégedve az ügyvéd szereplésével, ugyanakkor összekacsintottak a bíróval. Nyilván lepöngették a pénzt az ügyvéd úrnak, ugyanakkor pedig semmiféle szakmai védelmet nem látott el ez az ügyvéd, és a bíró ság elítélte ezeket az embereket. Ezért én ezt az ügyvédi magatartást, ami nem vonatkozik az ügyvédek többségére..., de a Kisgazdapárt halálát ez okozta, egy bizonyos ügyvédi gáncsnélküliség - nem is mondok gátlástalanságot, használjunk finom szót - vezete tt el odáig, hogy a védenceknek beszéltek (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , azért beszéltek, vagy ahogy Torgyán József fogalmazta, azért beszélt, hogy őt a parasztok szeressék, és nem azért beszélt, hogy az érdekeiket is valóban képviselje. Ez az óriási csapda vezetett az árveréses kárpótláshoz, mert az első nagy halálos csapást a magyar parasztság a rendszerváltás után az árveréses technikával kapta, amely törvényt '92ben hoztunk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és ebben nagy szerepe volt az ilyen típusú politikai szereplésnek, mint amit TuriKovács képviselőtársunk előadott. (Domokos László: Ilyet elmondani!) ELNÖK (Harrach Péter) : Farkas Sándornak adom meg a szót, Fidesz. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Ti sztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Feldolgozóüzemekről, élelmiszeriparról hangzott el néhány gondolat. Megint vissza szeretnék egy kicsit menni a történelemben, mert ha megértjük és elfogadjuk azt az alapállapotot, akkor ma nem kell hogy álomban r ingassuk magunkat. Mert mi volt? Emlékezzünk vissza! A nyolcvanas évek végén, '8889ben gyakorlatilag a magyar élelmiszer- és feldolgozóipar jelentős részben elkelt. Jelentős részben akkor kelt el, illetve majd a tejipar meg egyes más iparágak valamikor a kilencvenes években, de 9192ben végérvényesen megszűntek. Mivel hitegettük egymást akkor? Azzal, hogy majd mi, tőkeerős gazdaságok beszállunk ezekbe a feldolgozóüzemekbe, ezekbe a konzervgyárakba, tejüzemekbe, húsipari üzemekbe, s a többi, s a többi. Cs ak mondjuk már meg őszintén: normális gondolkodás volt ez? Gondolkodásnak igen, de reálisnak nem mondható, mert senkinek semmiféle tőkéje nem volt. Gyakorlatilag kényszerhelyzet volt, mindenki örült, hogy egyáltalán túlélte azt az akkori 2030 százalék föl ötti inflációval tűzdelt éveket. Azt túlélték a mezőgazdasági termelők valami módon, de egyszer és mindenkorra - sajnos a mai napig ez igaz - elveszítették azt a lehetőséget, hogy reális esélyük legyen arra, hogy a feldolgozóiparban vagy konzerviparban, va lamilyen élelmiszeripari beruházásba fogjanak. Ma sincs hozzá tőkéjük, és ne ábrándozzunk arról, hogy majd itt a termelő közösségek összefognak, és ilyen jellegű beruházást indítanak! Amíg a költségvetés, amíg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszt érium ebben nem nyújt bizonyos segítséget,
