Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2830 El tudom képzelni, hogy önök itt néhánya n 100 százalékot fognak kapni, de lehet hogy 120at, mert olyan is elképzelhető. (Dr. Magda Sándor: Ez nem tokaji szőlő!) Egyáltalán nem lennék meglepve a 120 százaléktól sem. (Dr. Magda Sándor: Ezek nem tokaji szőlők!) Nézzük tovább, mit jelentett ez a 20 03. év! Miközben az állatállomány drasztikusan csökkent, ez az ország elszenvedte az évszázad egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb aszályát. És mit tettek önök ezzel az aszálykárral kapcsolatban? Bejelentették, hogy lesz 10 milliárd forint az aszálykár me gtérítésére. Mennyi volt az aszálykár? Egyes becslések szerint 160 milliárd, de a valódi becslések szerint közel 200 milliárd forint. És mennyi volt az a 10 milliárd? Mert még ebben is - a vödör, ugye meg az asztal alatti tartózkodás , az a helyzet baráta im, hogy csak 5 milliárd volt a költségvetésből, a másik 5 milliárdot el kellett venni a gazdálkodóktól, mert így lett 10 milliárd. Nézzük meg, hogy mire volt ez elég! Semmire, hiszen azok a gazdaságok - és ez az alapja annak, amiről ma beszélnünk kell , amelyek korábban is nagyon gyenge vagy semmilyen tőkelehetőséggel nem rendelkeztek, egyik évről a másikra igyekeztek reuzálni - és ez egyben a családjuk eltartását is jelenti , gyakorlatilag tönkrementek. Nem volt más lehetőség takarmány hiányában, mint a z állatállomány kivágása, amelyről megdöbbenve olvasom ebben az irományban, hogy örömmel közli, csökkent a háztartásoknál tartott állatok száma. Ha ez öröm, kedves barátaim, akkor, úgy tűnik, valami más országban és más világban élünk! Ez a 2003. esztendő a borászok számára, azt hiszem, mindenképpen az almatermelők, a bogyósokat termelők számára nagyon keserves esztendő volt. De menjünk csak tovább, és nézzük világosan, hogy mi is történt még! A 2003. évben a magyar agrárium - és erről nem szól a fáma egyet len sorban sem - 400 milliárd forint adóssággal bírt. Ez a 400 milliárd forint most novemberre, hiszen már a gazdasági év végén vagyunk, 500 milliárd forintra növekedett. Ez a növekedés azt jelenti, és lehet ezen mosolyogni, hogy abban a faluban, ahol én é ltem, ott, ahol az enyémek ma is élnek, az ilyenfajta eladósodás maga a tönkremenést jelentette; annyit jelentett a harmincas és a negyvenes évek elején, hogy ahol ilyen hitelállományok jelentek meg, ott előbb vagy utóbb a dob is megperdült. Igen, kedves b arátaim, a hitelállományt nem lehet a végsőkig feszíteni, mert egészen egyszerűen nincs olyan ágazat, de különösen nem a mezőgazdaság, amely ezt elviselné vagy elbírná. Amikor önök újabb és újabb hitelekről beszélnek, akkor azt kell önöknek mondanom, hogy akkor azoknak a tönkretételéről is beszélnek, akiknek ez a tényleges és napi megélhetést és nem a tőkefelhalmozást jelenti. Tisztelt Ház! Világosan beszéljünk valamiről: mi - és itt el is hangzott az önök részéről - más filozófia mentén gondoljuk az agrári um alakítását, mint önök. Ez egy ténykérdés. Ha nem így lenne, azt kell mondanom, talán nem is lenne értelme, hogy itt legyünk. Hiszen amit önök akarnak, az egy világos és egyértelmű lehetőség, önök úgy gondolják, hogy a legjobban kezelhető ügy a latifundi umok országa. Persze, ahol ezerhektáros nagybirtokok vannak, látszólag kevesebb a gond. Más kérdés, hogy az igazmondó előző államtitkár világosan megmondta, hogy mivel jár ez. Azzal jár, hogy mintegy ötszázezer embernek eltűnik a munkalehetősége a magyar v idéken. Hová akarják önök ezeket tenni? Nekem valaki itt azt ajánlotta, hogy menjek Lengyelországba, az előbb hallottam, nem tudom, hogy miért. Mert én már '56ban, amikor lehet, ön még nem is létezett, ezért az országért küzdöttem és harcoltam. Van annyi jogom itt lenni, mint azoknak a szocialistáknak, attól tartok, akik mind ez idáig az ellenforradalom bősz képviselői voltak, és ma itt oktatnak minket demokráciából, és oktatnak minket… (Dr. Magda Sándor: Képviselő úr! Most már térj a tárgyra! - Dr. Géczi József Alajos: Ügyvéd úr! - Gőgös Zoltán: Ügyvéd úr!) Nos, tisztelt Ház, ennyi kitérőt talán megengedhettem magamnak (Dr. Géczi József Alajos: Nem engedheted meg magadnak! Szégyelld magad!) , legyen valami öröme azoknak is, akik itt ma a beordítozásból prób álnak (Dr. Géczi József Alajos: Csúnya ügyvéd bácsi!) valamiféle előnyt szerezni. (Taps a Fidesz soraiból.) Tisztelt Ház! Attól tartok, hogy nagyon erőteljesen az önök tyúkszemére lépünk minden alkalommal, amikor az igazságot kimondjuk, nagyon erőteljesen, mert az igazságot meghallják
