Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI. 3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KELETI GYÖRGY (MSZP):
2783 nehéz volna belátni, hogy ennek különlegesen fontos feladata van, s nemcsak a katonai anyagok szállításában, hanem az élelmiszertől az ivóvízen keresztül a tartalék alkatrészek és egyebek szállításában egyaránt. Ők napról napra végzik azt a kemény munká t, amit a nemzetközi közösségben az ott lévő katonák körében vállaltunk, és nem lehet elég magas fokon szólni arról, hogy nehéz körülmények között, valóban kockázatok közepette tisztességgel és becsülettel teljesítenek. Ugyanakkor azt is szeretném elmondan i, a magam részéről úgy gondolom, hogy amikor egy olyan katonai feladatra kerül sor, amiben több nemzet egy országban egy stabilizációs folyamat megindításában és annak valamilyen szintig történő elérésében kíván segédkezet nyújtani, akkor ennek van egy ti sztességgel befejezhető dátuma. Be lehet fejezni egy feladatot a naptári időben meghatározottak szerint december 31ig. Nem véletlenül született ez, mert ez neves dátum, ekkor egy év véget ér. De a feladatot tisztességgel és becsülettel akkor lehet befejez ni, ha az valamilyen eseményhez kötődik. Egy árvíz esetén se úgy szoktuk a mentési munkálatokat megszervezni, hogy a katonáink december 31én levonulnak a gátakról, ha a munkájukra szükség van. Akkor fejezzük be, amikor az élet, a vagyonbiztonság azt lehe tővé teszi. Megítélésem szerint Irakban a magyar katonák munkája egy olyan aktussal fejeződhetne be tisztességgel, amit úgy hívunk, hogy választás, amikor megteremtődnek a valódi feltételei annak, hogy kibontakozzon valamilyen demokrácia, hogy a közigazgat ást - ahogy miniszter úr mondta - az oktatáson át nem tudom milyen feladatokig, valamilyen módon a saját kezükbe tudják venni, tudják irányítani. Önök most azt szeretnék elérni, hogy december 31én véget érjen ez a misszió. Önöket nem érdekli, hogy azok az emberek, akik Irakban vannak, hogy gondolkodnak; Demeter urat kiváltképpen nem, látom, hogy mosolyog is rajta, bizonyára viccesnek találja. Ezenkívül a magyar katonákat annak idején olyan útravalóval küldte el a parlament, hogy addig legyetek ott, ameddig a helyzet így kívánja. (Dr. Áder János: Ez nem igaz! Hol van ez benne a határozatban?) Elmondom önnek, hogy hol van benne. Ott van benne - fordítsa a szöveget maga felé, ne fejjel lefelé, hanem fölfelé tartsa és olvassa el , hogy a feladatukat december 3 1ig láthatják el. A “láthatják el” szó nem azt jelenti, hogy “lássák el”, hanem azt, hogy “láthatják el”, ahogy azt a helyzet megkívánja. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Ha a helyzet úgy alakult volt, ahogy szerettük volna, akkor korábban is hazajöhette k volna a magyar katonák. Sajnos, nem úgy alakult a helyzet, ahogy azt mindenki szerette volna, hogy egy gyorsabb és mielőbbi konszolidáció következzen be. A másik, amit szeretnék önöknek elmondani: én már hosszú hetekkel ezelőtt, amikor a televízióban vag y a rádióban megkérdeztek, azt mondtam, hogy megítélésem szerint egy hosszabbítás szükségeltetik. Ez a személyes véleményem volt. Nehogy azt higgye bárki, hogy azok, akik a patkónak ezen az oldalán ülnek, felelőtlenek ebben a kérdésben, nehogy azt gondolja bárki, hogy akik a patkónak ezen a felén ülnek, feleslegesen akarják kockáztatni a magyar katonák életét, avagy olyan helyzetet akarnak előidézni, ami megoldhatatlan számukra. Mi valamennyien felelősséggel gondolkodunk a magyar katonák tevékenysége, sorsa , munkája iránt. (21.00) De felelősséggel vagyunk aziránt is, hogy annak a lengyel hadosztálynak, amelyik ott dolgozik, megfelelő ellátása legyen. Felelősséggel vagyunk aziránt is, hogy az ott élő emberek számára, és itt az irakiakra gondolok, az életkörül mények olyan fordulatot vehessenek egy politikai aktus eredményeként, ami számukra a kiutat és a jövőt jelenti, ahogy az abban a levélben elhangzott, amit Mécs képviselőtársunk ismertetett. Valószínűleg nem akarták meghallani, de ez is elhangzott a nyilván osság előtt, hogy a lengyel vezérkari főnök is küldött egy levelet Magyarországra, a Honvédelmi Minisztériumba, amiben szintén hasonló hangnemben kérte, hogy a magyar katonák tevékenységét, mandátumát hosszabbítsuk meg. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos l evél. Nagyon fontos, mert azok a bajtársaink kérték, akiknek az érdekében és akikkel együtt ott kint dolgozunk. Úgy hiszem, hogy a mai döntés meglehetősen komoly visszhangot kiváltó döntés lesz egyrészt a katonáink körében, mert ezt sem szabad figyelmen kí vül hagyni, és nemcsak azoknak a katonáknak a
