Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI. 3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÖRÖMI ATTILA (független):
2784 körében, akik kint vannak, vagy kint voltak, a misszióban tevékenykedtek, hanem általában a most indult professzionalista hadsereg hivatásos és szerződéses katonái körében, de nagy visszhangja lesz nemzetközi t éren is. Szeretném önöket arról tájékoztatni, bár nyilván tudják, hiszen a négypárti tájékoztatón az elmúlt héten Juhász miniszter úr szájából elhangzott, egyetlenegy nemzet sincs, amely a választás időszakáig vissza akarja hívni a katonáit. Azt gondolom, hogy azokban az országokban, ahol ezeknek a nemzeteknek a honatyái valószínűleg ezt a kérdést szóvá tehetik, vagy a parlamentben erről vitatkozhatnak, azok sem felelőtlenek, azok sem a vakvilágban játszanak a saját nemzeti hadseregük katonáival, hanem ők i s a megfontolt döntést akarják elérni azzal, hogy megadják az esélyt arra, hogy ott, Irakban a választást végre lehessen hajtani a katonák segítségével. És itt nehogy valaki azt gondolja, hogy a magyar katonáknak mint szállító katonáknak, mondjuk, urnákat kell vinni. A magyar katonáknak az lesz a dolguk, hogy abban az időszakban is biztosítsák a többi katonai alakulat számára a megfelelő ellátást logisztikai és egyéb tekintetben, vagyis minden olyan feltételért felelősek lennének, ami a kinti szövetségesein k tevékenységéhez feltétlenül szükséges. Elnézést kérek, hogy valamelyest katonai formára próbáltam venni. Politikai értelemben pedig azt gondolom, hogy mindenképpen az ország elismertségét szolgálná, ha ebben a helyzetben ott kint folytatnánk a munkánkat, mint ahogy jó néhány más helyen békefenntartó tevékenységet folytatunk, és ezért elismerés illet minket. Ez azonban nem békefenntartás. Erről soha nem volt szó, bármit mond erről Áder képviselőtársam, soha, egyetlenegy alkalommal, ha megnézi a határozatot , nem szerepel benne az a szó, hogy békefenntartás. Nem békefenntartó feladatra mentek a magyar katonák (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) - igen, köszönöm szépen , hanem a stabilizációs feladatok elősegítésére, szállítási és humanitárius fela datok ellátására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kormánypárti képviselő után egy nem kormánypárti, pontosabban: független képviselő következik. Körömi Attilának adom meg a szót. KÖRÖMI ATTILA (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először beszéljünk az emelt fejről! A Magyar Köztársaság katonái Mostarban hidat építettek, a Magyar Köztársaság friss NATOtagként meglehetősen éles helyzetben, történelmünket i smerve talán itt nem kell taglalni, milyen éles helyzetben, hozzájárult ahhoz, hogy légterét igénybe vegyék, és határainktól délre elinduljon egy olyan konszolidációs folyamat, amelyben mi magunk is érdekeltek vagyunk. Éppen a mai napon, néhány ponttal eze lőtt döntött úgy az Országgyűlés, hogy az Európai Unió irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó művelethez a Magyar Köztársaság a továbbiakban is, az eddigiekhez mérten akár nagyobb szerepet vállalva is hozzájárul, mert ez a mi térségünk , ezért kell elsősorban felelősséget vállalnunk, ide köt a múltunk, és ide kötnek azok a szomszédsági kapcsolatok, amelyek rendezésében érdekeltek vagyunk. Nem szeretem a személyes példákat, mert nem mindig tükrözik hűen, hogy milyen helyzetben kell egyeg y döntésben az Országgyűlésnek véleményt nyilvánítani, de amikor a délszláv válság kapcsán pécsi képviselőként - és a rokonság egyik ága a Vajdaságban élve, a Délvidéken élve - egyik kezemet a másikkal tettem rá az igen gombra, de megnyomtam - de ez nem ró lam szól. Ez arról szól, hogy abban a helyzetben a Magyar Köztársaság Országgyűlése és rajta keresztül a Magyar Köztársaság minden állampolgára bebizonyította, hogy emelt fejjel vállalhatjuk azt, hogy mindenfajta szövetségesi kötelezettségünket erőnktől, f elelősségünktől, múltunktól eredeztetve vállalunk, és nyilvánvalóan a jövőben is vállalni fogunk. Az előterjesztett határozati javaslattal van egy súlyos probléma. Mégpedig az, hogy természetesen egy javaslatot lehet 126szor is módosítani, és akkor egy eg észen más értelmet fog
