Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Bejelentés az MDF frakcióból történő kizárásokról, valamint jegyzői megbízatás megszűnéséről - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
2681 Azt hiszem, dönteni csak úgy lehet, ha a döntéshozó tisztában van a választható alternatívákkal, illetve pontosan tisztában van a döntés következmény eivel. Ön, képviselő úr, nyilván elvégezte azt a SWOTanalízist, amelyet a döntéssel kapcsolatban minden döntéshozó föltesz saját magának. Ezért feltételezem, hogy pontosan látja az ön által feltett kérdésekre is a választ, ellenkező esetben nem lenne véle ménye ebben a kérdésben, illetve nem támogatta volna a népszavazás kiírását. Örülnék, ha az ön által föltett kérdésekről is tájékoztatná a választópolgárokat, tájékoztatná a tisztelt Házat, illetve tájékoztatna minket is, hiszen a döntésnek valóban komoly következményei lesznek. Ugyanakkor, hogy mennyire nem egyszerűek ezekre a kérdésekre a válaszok, ahhoz elég elolvasni az Alkotmánybíróság döntését, illetve az Alkotmánybíróság döntésében megfogalmazott különvéleményeket. Hogy a képviselő úrnak adott esetbe n változott a véleménye a privatizáció kérdésében, az nyilvánvaló, ellenkező esetben a 2001. évi CVII. törvénnyel kapcsolatban nem védte volna azt a törvényt, illetve nem foglalt volna most is pozitívan állást a törvény kérdésében. Igen, a 2001. évi CVII. törvény az egészségügy privatizációjáról, magánosításáról szól, mint az akkori egészségügyi tárca vezetője elmondta, az egészségügy területén az évszázad törvényéről. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, egészen más álláspontot kell képviselni, és elké pzelhető, hogy az egészségügy magánosításával kapcsolatban lehet, hogy képviselő urat saját vállalkozásának negatív tapasztalatai sarkallták odáig, hogy jelen pillanatban megváltoztassa a 2001ben alkotott véleményét. Ugyanakkor viszont el kell mondani, ho gy az egészségügy területén azok az egészségügyi dolgozók, akik vállalkozásban működnek, már nem ilyen negatív véleménnyel vannak, ellenkező esetben nem fordulhatna elő, hogy az alapellátás több mint 90 százaléka vállalkozási formában működik, és jól működ ik. Nem fordulhatna elő az, hogy a gyógyszerellátás területén a gyógyszerészek közel 100 százalékban vállalkozási formában működnek, a fogorvosi ellátásban ez 60 százalék, de egyébként a nem orvosok által művelt otthoni szakápolás esetében szintén csaknem 100 százalék. Igen, el kell ismerni, hogy ezek a vállalkozások jól működnek, és adott esetben a vállalkozásban működő egészségügyi dolgozók is pozitív tapasztalatokat szereztek ezzel kapcsolatban. Ez alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nép döntésén ek felelősségét nem lehet áthárítani. Nem háríthatják el a döntéshozók akkor, amikor arról beszélünk például, hogy az a 25 milliárd forintos hitel, amelyet a kormány a jövő évtől a járóbetegszakellátás esetében az ott dolgozóknak a privatizációs lehetőség ekben nyújt, egy pozitív népszavazás esetében, egy többségi igen népszavazás esetében megszűnik. Ezek az egészségügyi dolgozók nem tudnak hozzájutni ehhez a 25 milliárd forintos hitelhez. Valóban, visszamenőleges hatályú jogszabályt alkotni nem lehet. Enne k következtében nem kell az állampolgároknak attól félni, hogy államosítják az alapellátást, vagy államosítják a gyógyszerellátást. Ugyanakkor egy ilyen jellegű döntésnek a jogalkotási kötelezvényei, azt hiszem, komoly fejtörést fognak okozni a tisztelt ké pviselő hölgyeknek és uraknak, hiszen az Alkotmánybíróság különvéleménye alapján szinte beláthatatlan az a jogalkotási kötelezettség, amit ezt követően kell megtenni. Igen, nagyon nagy felelősségük van azoknak, akik a kérdéseket feltették, és nagyon nagy f elelősségük van azoknak, akik segítenek a válaszadásban. Úgy érezzük, hogy konkrét, igaz információkkal kell ellátni a lakosságot annak érdekében, hogy meg tudja hozni azokat a döntéseket, amelyek adott esetben, reményeink szerint azok lesznek, hogy változ atlan módon, kontrollált módon lehetőség legyen arra, hogy az egészségügybe magántőke jöjjön be. (13.40) Igen, vallom azt, hogy az egészségügyben a privatizációnak van helye. Ugyanakkor az egészségügy privatizációja, az egészségügy magánosítása nem lehet c él, csupán eszköz lehet arra, hogy amit ma nem tudunk nyújtani a lakosságnak, azt hamarabb tudjuk nyújtani a magántőke segítségével, fel tudjunk gyorsítani egy olyan folyamatot, mert jelen pillanatban nem mondhatjuk azt az újszülöttnek, hogy adott esetben várjon még tíz évet arra, hogy egy egészségügyi szolgáltatást
