Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
257 Köszönöm a szó t, elnök úr. Tisztelt Ház! Közel tíz éve annak, hogy egy megyei vadásznapi megnyitón azzal kezdtem, hogy én mindig a vadnak drukkolok. Ezt akkor annak bevezetéseként tettem, hogy szükségesnek, elengedhetetlennek tartom azt, hogy Magyarországon korszerű vad ászati törvény legyen, úgy, ahogyan az utána 1996ban be is következett a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szólóan, összhangban az erdő, a természetvédelem szabályaival és más szabályokkal is. Négy kérdéssel szeretnék foglalkozni, hisze n ez a korábbi álláspontom mit sem változott, nevesen, hogy szabályozott körülmények között szükség van az ember számára a vadászat lehetőségére. Az egyik az, hogy dacole az Országgyűlés az Alkotmánybírósággal. Ezt a kérdést többen feltették nekem is, mer t mit hallanak: az Alkotmánybíróság kivette azt a szabályt - vagy hogy stílszerű legyek, kilőtte azt a szabályt , hogy lehet vadat űző kutyát meg macskát lőni, és most meg az Országgyűlés visszateszi. Nem dacolásról van szó, hiszen maga az Alkotmánybírósá g is a természetvédelem, a vadállomány védelme és a tulajdoni rendelkezések közötti összhang megteremtését tartotta szükségesnek. Megjegyzem ugyanakkor, hogy nem az Alkotmánybírósággal dacol az Országgyűlés, hanem a beterjesztett törvényjavaslat messze túl mutat az alkotmánybírósági döntésen. Önmagában egyetlenegy paragrafus foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig a törvényjavaslat 5. §a, az összes többi nincs összefüggésben az alkotmánybírósági döntéssel. Ezek vonatkozásában azt is állítom, hogy igenis fon tos összhangot teremteni részben az EU vonatkozó jogszabályai - erre vonatkozik a csapda , részben pedig a magyar jogrend, nevesen a büntető törvénykönyv állatkínzási rendelkezései között. Tehát önmagában ez egy nem kis terjedelmű módosítás, nem is a legl ényegesebb szabálya az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően, hanem egyéb szabályai vannak, ezért ennek megfelelően célszerű vele az Országgyűlésnek foglalkoznia. Az előbbi kérdéssel is összefüggésben gyakran teszik fel nekem azt a kérdést, hogy most akk or az állatvédők vesztetteke a vadászokkal szemben, hogy ismét lehet lőni a kutyát. Nem! Nagyon egyetértek Kis Zoltán képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a kóbor kutya és a kóbor cica társállataink, ha elkóborolnak, amögött mindig ott van egy fel előtlen ember. Mondhatnám úgy is, hogy ott van egy bűnös ember, hiszen az állatkínzás Btk.beli szabályai alapján akár büntetőjogilag is felelősségre vonható, de ettől a probléma még probléma. Most nézzük azt, hogy valóban ellenőrizhetőe. Én magam is kétl em a törvényjavaslat 5. §ában leírt módon való kilövés precíz ellenőrizhetőségét, ugyanakkor mégis azt kell mondanom, ezt oly módon teszi - ezt kifejezetten dicsérőleg szeretném mondani , hogy egyidejűleg az ezzel való visszaélést ismét visszateszi az ál latkínzás büntetőjogi kategóriájába, hiszen a tiltott vadászati módok között szabályozza, kívánja rendezni. Tehát ha egy vadász visszaél ezzel a lehetőséggel, a nehezen ellenőrizhető... - de azért a visszaélésszerű csak tetten érhető lesz, és ismét a Btk. által fenyegetett állatkínzás szigorú szabályai szerint büntethető meg. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy fontoljuk meg azokat a javaslatokat, amelyeket a különböző állatvédő szervezetek a társállataink nagy számú kóbor egyedének megjelenése ellen j avasolnak. Valóban nagyon fontos lenne a társállatokkal kapcsolatos állattenyésztési kérdések jóval szigorúbb szabályozása, és igenis fontos lenne azoknak a sterilizációs programoknak a beindítása, amelyek mellett nagyonnagyon sokszor érveltek. A valós me goldás ez, hiszen egy biztos: jelen pillanatban soha nem volt kisragadozói terhelést jelentenek ezek a hajdan volt társállatok ezekben az életközösségekben, és ez ellen nemcsak a vadgazdálkodás, hanem egyáltalán az élőhelyvédelmi megfontolások miatt is véd ekezni kell, de a vadászati megoldás, a vadászati eszköz a legutolsó, a megelőzés, mint minden más helyen, itt is sokkal fontosabb lenne. Tehát azt gondolom, hogy ezzel a szabállyal az állatvédők nem vesztettek, bár kétségtelen, sokkal szimpatikusabb és el egánsabb lett volna, ha az állatvédő szervezetekkel is egyeztetik ezeket a megoldásokat. Vesztetteke a gazdák, az erdészek, a természetvédők a vadászokkal szemben? - teszik fel nekem is azokat a kérdéseket, amelyekkel összefüggésben akár Kis képviselő úr, akár Borkó képviselő úr is
