Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2536 benne van az illetékeknek alapvetően az inflációt kevéssel meghaladó növelése. Vegyes a kép, de az összes terhelés... Ha önök mást látnak a költségvetési törvényben, csak mondják meg, hogy melyik soron. Mert számokról meg törvényről úgy érdemes vitatk ozni, hogy megjelöljük a konkrét helyet. Szerintem idén 38,5, jövőre 38 százalék lesz, azaz csökkentjük az adóterhelést. Önök nem mondták, hogy növeljük. Ha nem mondják, hogy növeljük az adóterhelést és elfogadtuk az adótörvényt, akkor tudjuk, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre. Mondhatnának még egy dolgot, hogy: jó, hát csak ennyi pénze van a kormánynak. De tudják mit? Költsünk ennél többet. Legyen több a hiány, legyen nagyobb az államadósság. Nem mondtak ilyet, sőt azt láttam, hogy ön őszintén aggódik ami att, hogy a jövő évre benyújtott költségvetési törvény alapján minden 100 forintból, ha jól emlékszem fejből - javítsanak ki, ha nincs igazam - 104 forint 60 fillért költünk el. Ez az a 4,6 százalékos hiány. Ez is több, mint amennyit szabadna fenntartanunk akkor, amikor be akarjuk vezetni az eurót azért, hogy csökkentsük Magyarország pénzügyi rendszerének kitettségét, és megérkezzen Magyarországra a hétköznapi Európa valamikor 2010ben. Csökkenteni kell ön szerint is az állami újraelosztás mértékét. Egyetér tünk. Csökkenteni kell a hiányt. Egyetértünk. Akkor ez mit jelent? Hogy összességében több pénzt semmiképpen nem költünk el, mint amennyit idén elköltöttünk. Akkor a vita már csak azon folyhat, hogy hogyan tudnánk olyanokra is költeni, amiket önök javasoln ak. Mit kívánnak tőlünk? Azt kívánják, hogy példának okáért a közalkalmazottaknak azt a béremelését, amit 2002ben megtettünk, és azóta beépül folyamatosan a költségvetésbe, vegyük vissza? Ezt gondolják? Lehet, de akkor tessék ezt mondani! Azt mondják, hog y mégse vezessük be az özvegyi nyugdíj emelését 25ről 30 százalékra? Mondhatják ezt, de akkor tessék ezt mondani; ott meg lehet spórolni pénzt. Azt mondják, hogy ne adjuk oda a következő heti nyugdíjat jövőre? Mondhatják ezt, de akkor tessék azt mondani, ne adjuk oda. Fejből mondom, 4546 milliárd forint körül lehet egyheti nyugdíj. Ebből nagyon sok minden másra is futná már. Mondják azt, képviselő urak, hogy ne adjuk azt oda, hogy spóroljunk meg 46 milliárdot. Azt mondja a képviselő úr, hogy ne vezessük b e a PPPt. A PPP annak a lehetősége - ezt szerintem rajtunk kívül egyébként senki nem érti , hogy hogyan tudunk magántőkét úgy bevonni közfeladatok megoldásába, hogy annak a terhei valóban majd nagyon soká, egy 1020 éves időtartamban jelenjenek meg. Mi é pül például PPPből? Épülnek egyetemek. Azt mondja a képviselő úr, hogy állítsuk le a nagy egyetemi rekonstrukciót, hogy ne épüljenek előadók és könyvtárak? Állítsuk le a “Magyar universitas” programot, ami az elmúlt évtizedek legnagyobb fejlesztése? De ak kor tessék ezt mondani, nem általában beszélni valami olyasmiről, amit, még egyszer mondom, szinte senki nem ért rajtunk kívül. Ez a magyar felsőoktatás legátfogóbb fejlesztési programja. Mondják azt, hogy állítsuk le! PPPből fogjuk építeni a hiányzó tornatermeket, tanuszodákat, sportcsarnokokat. Tessék azt mondani, hogy ezeket nem kell megépíteni, nincs erre szükség, hiszen az előző kormány korábbi pénzügyminisztere ezeket támadta. Vagy mit tehetnénk még? Vagy nem építjük meg, de akkor tessék azt mon dani, hogy nem javasolják, hogy megépítsük, mert jó ez így, ahogy van; vagy azt javasolják, hogy vegyünk fel további hiteleket, csináljunk nagyobb hiányt. De akkor tessék azt mondani: a FideszMagyar Polgári Szövetség azt javasolja, hogy Magyarországon a h iány jövőre ne 4,6 százalék legyen, hanem 5,6 százalék. Ez plusz 220 milliárd forint, lényegében több mint egymilliárd dollár újabb adósság. Ezt odaadjuk majd az unokáinknak; mi az unokáknak nagyobb adósságot fogunk örökségül hagyni. Lehet ezt mondani, csa k szerintem ez egy rossz politika. Ezért én nem tanácsolnám önöknek, hogy ezt mondják.
